Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
A protestáns örökösités teológiai öröksége Irena Backus kísérletet tett arra, hogy több reformátornak, köztük Martin Bu- cernek és Ulrich Zwinglinek „rekonstruálja” a patrisztikus könyvtárát, amelyre az írásmagyarázat vagy a teológiai fejtegetéseik során hivatkozhattak. Martin Bucer ismerte és használta a Florilegium patristicumot, illetve írásmagyarázatában hivatkozik az atyákra. Ulrich Zwingli még inkább, sőt valószínűleg több patrisztikus iratot olvasott. Műveiben széljegyzetes idézeteket olvashatunk az egyházatyáktól, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ő szemüvegükön keresztül olvasta a bibliai szövegeket. Nagyon is elképzelhető - noha egyelőre nem bizonyított -, hogy a patrisztikus művek intenzív olvasása, a rájuk történő hivatkozás fontos szerepet játszhatott abban, hogy Zwingli reformátor lett!13 Kálvin Kálvin János a maga humanista műveltségével gyakran és tudatosan válogatva hivatkozott az egyházatyákra, ebben kiváló példája volt annak a recepciónak, ahogyan a 16. századi nyugati teológia reflektált az atyákra. Szűcs Ferenc kiemeli, hogy Kálvin teológiájában milyen fontos szerepe van az egyházi hagyománynak, az egyházatyáknak, az ősegyházi zsinatok határozatainak: „Kálvin ugyan nem ad definíciót a dogmára nézve, arra azonban figyelmeztet, hogy az írásmagyarázatának szüntelenül figyelembe kell vennie ezt a kerítést. Amíg tehát az egzegéta szabadságára nézve követi a humanizmus felfogását, addig számára ennek a szabadságnak határt is szab az egyház hitvallásos történeti konszenzusa. A Szentírást értelmezni csak ezen belül lehet. Ez nem annyit jelet, hogy az egyház (dogma) korlátozhatná a Szentírás szabadságát — mintegy norma normansszá válhatna —, hanem azt, hogy kvázi az út menti korláthoz hasonlóan véd az önkényes magyarázatok szakadé- kába hullástól.”14 Erre a „hitvallásos történeti konszenzus”-ra, azaz a consensus fideliumrss nyilvánosan először 1536-ban, a lausanne-i Dispután hivatkozik, nem is akárhogyan. A vitát Bern kezdeményezte, amikor terjeszkedésével a cuius regio eius religio elv alapján meg kívánta győzni az új területek római katolikus képviselőit. A protestáns küldöttséget Guillaume Faréi mester és Pierre Viret vezették, s ebben Kálvin mint fiatal kísérő vett részt, és egy ponton „elkápráztatta hallgatóit az egyházatyák műveiben való jártasságával, az idézetek áradatával”.15 Willem Spijker tolmácsolásában: „Egy ideig ím- mel-ámmal vett részt a disputában, míg szükségesnek nem látta, hogy korrigáljon egy téves patrisztikai hivatkozást. Azzal, hogy Cyprianus, Tertullianus, Augustinus írásait 15 Backus, Irena: Ulrich Zwingli, Martin Bucer And The Church Fathers, in Backus, Irena (ed.): i. m., 657. Szűcs Ferenc: Kálvin olvasása közben, Budapest, Kálvin Kiadó, 2016,96. Cadier, Jean: Kálvin, Kálvin Kiadó, 1994,74. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 55
