Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - PRÉDIKÁCIÓS TÁRHÁZ - Csorba Péter: Nagypéntek-szembesítés-szemlesütés-képmeditáció
Csorba Péter És megfelelne az egykori csendszabálynak is. Prédikáljunk, mint minden vasárnap? Ezzel elvész e nap egyszerisége! Mit használhatnánk fel a régi gyakorlatból? Talán megőrizhetnénk az igeliturgia kategóriát. Vagy nevezzük inkább passiós istentiszteletnek. Nem felvonulunk, és nem megnézünk, hanem végignézünk egy drámát. Egy színpadi jelenetet. Tudom, hogy mindenki azért ment a teológiára egykor, mert igét szeretett volna hirdetni éjjel-nappal, de nem kell mindig prédikálni. Maga az ajánlat ismerős lehet sokak előtt. Most itt nem szól más, csak a Máté passió aktuális szövege, és a bibliai részekhez azonnal csatlakozva, a kiválasztott énekversek, közösen énekelve. Ettől egészen más, mint a korabeli római gyakorlat. A gyülekezet együtt énekel! Nem hallgató díszlet, hanem aktív résztvevő. Ez kimeríti az egy órás ünnepi istentisztelet elvárását. Saját gyakorlatomban nagyon szerette ezt a gyülekezet, ha végig énekelhette az ünnepi alkalmat (No, most jól kiénekeltük magunkat!) Közepes gyülekezeti énekismerettel már összeállítható egy passiós istentisztelet liturgiája Máskor úgyis ritkábban kerülnek elő ezek az énekek. Ez egy Máté passió. Az énekválasztást a gyülekezet énekismerete határozza meg. A Krisztus keresztje elé járulásra, a keresztút átélésére, és a liturgiában való aktív részvételre ad lehetőséget az ajánlott passiós istentisztelet. A szöveg ünnepélyes olvasása és az ehhez csatlakozó énekek sora nagyon mély azonosulást kínál az értünk szenvedett Jézus Krisztussal. Lehet külön bibliaolvasó, és külön liturgusi szerep. Biztosan mások is próbálkoztak már ehhez hasonlóval. Visszajelzést kérek erről! A másik oldalára egy ifjúsági közösségben gyakorolt, illetve Nagypéntek estén a gyülekezet előtt énekelt Passiót szeretnék ajánlani. Ismerős? Más ehhez hasonló éneke van valakinek? Elfér a nagypénteki istentiszteletbe a gyülekezet valamelyik csoportjának szolgálata (kórus, ifigyülekezet, orgona vagy más hangszer szóló). De nem fér be gondolatvilágomba, ha az egész liturgia erről szól. Ettől még nem garantált a református jelleg (sőt), de az ünnepi forma az kétségtelen. A Passió című film vetítését istentisztelet helyett sem ajánlom. Máskor meg lehet tekinteni a gyülekezet közösségében. A saját liturgiái formánk nem nélkülözheti a gyülekezet aktív participációját! Ehhez hasonló lehetőség, amikor a hagyományos istentiszteleti formánk egyikeként jelenik meg, áhítat, képmeditáció formájában. (Több unokám ígérte, hogy megtanít a PowerPoint technikára, de ezt tőlem bizonyára mindenki jobban ismeri.) Nem kínlódtam vele, percek alatt letölthető bizonyára sok használható kép. A nagypénteki jellegen lesz a hangsúly. Kis gyülekezetben én először flanel képek segítségével csináltam végig. Ma erre már sokkal jobb lehetőségek vannak. Ha az előző forma az esti alkalomra kerül, ez lehet délelőtti főistentisztelet. De nem is szükséges hozzá a képzőművészeti alkotás, mert a meditáció „kimerevített kép” formájában jelenik meg. Egy kis ízelítőt szeretnék ebből is adni. Igény esetén a hivatal dolgozói biztosan adnak fénymásolatban ebből. Persze nem kötelező. 156 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
