Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

és pályázati forrásokból magas színvonalú iskolát tartott fent. Az iskola különlegességét a helyben lakó tantestület és az ökoiskola jelleg adta. Amikor az önkormányzati hatáskörből kikerült az iskola fenntartása, az állam két lépcsőben bezárta az intézményt. 2016 szeptemberében csak alsó tagozat indul, 2017 szeptemberétől érdeklődés hiányában bezárta kapuit a Szepsi Csombor Márton európai utazásit bemutató szekkóval díszített épület.

Mit jelenthet az, hogy minél több alternatívát ébren tartani? Esedeg azt, hogy a változatosság nem csak gyönyörködtet, hanem nagyobb életesélyt ad. Nem kétséges, hogy a település adottságai az első helyen vannak a jövőkép kialakításában. Figyelembe kell venni a természeti környezetet, a határ közelségét, azt a forgalmat, ami egy kb. 30 kilométeres körben generálódik. A régi szakmák, hivatások ébrentartása/újraindítása (kerámiafestő, fafaragó, hordókészítő) szintén megfontolandó. A telkibányai kerámiának, famunkának messze földön jó híre volt. A helyben lévő szakértelem, hivatás- és felelősségtudat, aztán a patrióta érzület együtt képes hatását kifejteni a holnap megálmodásában.

S mégis, miközben mindenki az új munkahelyek megszervezését hiányolja, az abaúji vidék társadalmának a helyzetbehozására vár, nekem más irányú hiátusok fájnak jobban.14 15 Ez pedig az emberek közérzetének az orvoslása. Erre ékes bizonyíték egy zöld tintával írt névtelen levél, amely a 70-es években fogant: „A telkibányai népnek szinte a kömezön kell megélni. Sziklára gyökereztetjük a növényzetet és átkozzuk az esőt, mert kimossa kolompérunk (burgonyánk) alól a termőtalajt. De mi félünk a széltől, a napsütéstől is, mert ezek pedig sütik, hordják, viszik tőlünk a földet. Az állam másfél millió forinttal támogatja évente a szövetkezetünket. 4 5 Az elégedetlenség, a ki- fosztottság, a becsapottság érzete, az útszélén hagyottság lelkiállapota, az Isten háta mögöttiség megtapasztalása. Ma is nagyon sokan úgy érzik, hogy nincs, aki képviseli az érdekeiket. Az az általános felfogás, hogy a vidéki, egyszerű emberekkel bármit meglehet csinálni, őket senki meg nem kérdezi. Ahhoz, hogy ez változzon, a település legszélesebb körű összefogására lenne szükség. Az embereket vissza kellene vezetni a részvétel, a kulturált véleménynyilvánítás, a közös tervezés talajára. Ebben a folyamatban a gyülekezet is ki tudja venni a részét. Ugyan kockázatos, mert sok esetben összekeverik a politizálással, de a benne való forgolódás megtérül.

Telkibányán nekünk is az alapoktól kezdve indult az utunk. Sem eszközök, sem tapasztalat, sem bizalmi, sem kapcsolati tőke nem állt rendelkezésünkre. Nagyon sok esetben a féltékenység, az irigység árnyéka vetült a kísérletekre. Többször úgy éreztük, ahogy a Prédikátor is: „Felette nagy hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) Az Úr Isten viszont nem hagyott magunkra ezekben a dilemmákban. Küldött pártfogókat, leveleket, kollégákat, támogatókat, barátokat, áldásokat, igéket, hogy tovább gördítse a gyülekezet történetét. Ezekből rögzítek most néhányat, amelyek sikeresnek, eredményesnek, megőrzésre valónak mutatkoztak.

14 Kassán és Sátoraljaújhelyen az ipari parkokba folyamatosan toboroznak munkaerőt. Több cég busszal szállítja az alkalmazottjait reggel és este. A helyi közmunka után kapott bérezésnek a háromszorosát lehet megkeresni ezeken a munkahelyeken. A 25 év alatti fiatalok képzése, átképzése minden más szempontot felülír a térség Munkaügyi Központjában.

15 Griff Sándor: Megélnek a kőmezőn is, Szabad Föld, 1970. március 29.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 123