Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében

számíthatunk egymásra. A szenvedélybeteg családokban nem így van. Az italozó fél ittas állapotban5 nem beszámítható, nem tud odafigyelni, együttérezni, támogatni, a másik felnőtt is el van foglalva a párja megmentésével, illetve annak rendbeho­zatalával, amit az italozó elront. Ezekben a családokban a gyerek szüleitől gyakran visszautasítást kap, ami nagyon fájdalmas tud lenni. A gyerekek nem azt gondolják ilyenkor, hogy a szüleik nem alkalmasak a feladatukra, hanem úgy fordítják le a történteket, hogy „biztosan én nem érdemiem meg, hogy figyeljenek rám. Bizto­san rossz vagyok, és ezt érdemiem.” Megpróbálják kiérdemelni a szeretetet, amit lehetetlen, mert nem rajtuk múlik a dolog, ami további fájdalomra és elkeseredésre ad okot. Végül megtanulják elfojtani érzéseiket. Ha mernének érezni, nagyon sok fájdalommal kellene együtt élniük. A csalódás erősíti a második szabályt is, megtanulja a gyerek, hogy nem bízhat abban, akire rá van bízva. Végül leszokik arról, hogy elmondja gondolatait, érzéseit, mert úgysem figyelnek rá. így erősíti egymást a három szabály. Ezt már gyerekként megtanulják az ilyen családban felnövők, és később nagyobb eséllyel lesz belőlük szenvedélybeteg vagy kodependens (társfüggő) személyiség. Utóbbiak olyan házastár­sat találnak majd, aki szenvedélybeteg. így már könnyebb elképzelni, hogy miért és hogyan van benne a család is a szenvedélybetegségben. Már gyerekkorból ismerős a képlet, ehhez tudnak alkalmazkodni, ezt tanulták meg. Lélektanilag pedig azt akarják tovább vinni, amit gyerekként nem sikerült megoldaniuk. Újra akarják élni azt a sze- retethiányos kapcsolatot, amiben gyerekként szenvedtek, azzal a nem tudatos, mégis erős reménnyel, hogy most majd kézbe veszik a dolgokat és végre megoldják. Megne­velik a házastársunkat, megtanítják a szeretetre. Ez nem szokott sikerülni, mert nem kaptunk felhatalmazást Istentől a másik ember megnevelésére. Most ment el egy férfi tőlem a lelkigondozói beszélgetésből. Az ő története jól pél­dázza a rendszer, a család, a nagyobb egész működését. Titokban ivott. Családjában az alábbiakban leírt mintát ismertük fel. Már elváltként érkezett a jelen kapcsolatába. Bizalmatlanabb volt, titkolta ivását és más dolgait is. Felesége, aki szintén elvesztett egy házasságot, amiben megcsalták, érzékenyebben figyelt arra, hogy ebben a kapcsolatban minden rendben legyen. Ezért nagyon hamar kiszúrta a férfi megváltozásait, megsejtette titkolózásait. Ilyenkor mindig követelte, hogy férje legyen őszinte, amit az nem tudott megtenni, mert azt gondolta, hogyha kiderül, akkor otthagyják. Amikor néha lebukott, akkor valóban ez történt, a nő nagy cirkuszt csapott és visszavonult. Evekig játszották ezt, mígnem a nő belefáradt, és egyszer azt mondta, hogy „innentől nem érdekel, hogy iszol vagy sem, az a te dolgod”. Azért nehéz ezt megtenni, mert nem akarják még a lovat is aláadni a másiknak, hiszen így sem győzik elzárni az italt, mégis megtalálja. Paradox módon mégis ez az egyedül helyes lépés, ugyanis az ivás, és minden szerhasználat annak a felelőssége, aki ezt teszi. Mi, felnőtt emberek nem kaptunk arra felhatalmazást, hogy egymást kontrolláljuk. Nem is vagyunk rá képesek, csak illúzió, hogy meg tudunk nevelni egy 5 Sokszor józanul sem, mert ő is szenved a szeretet hiányától, üres szívből meg nem lehet adni - Németh László mondta:„az ember jó cselekedetei a telt szív túlcsorduló feleslegei". „Ne részegedjetek meg bortól,... hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 113

Next

/
Thumbnails
Contents