Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében

.Ne részegedjetek meg bortól,... hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel'

láthatjuk meg, hogy a szenvedélybeteg szerhasználatába „besegít” az egész család. A szenvedélybetegek azt hiszik, hogy ha titkolják a szerhasználatot, akkor semmi nem derül ki. Ez nagy tévedés. A hozzátartozók nagyon is érzékelik, hogy megváltozott az illető, legfeljebb azt nem tudják, hogy mitől. Idővel arra is gyanakodni kezdenek. Ilyenkor üldöző-menekülő játszma kezdődik. A hozzátartozó, akit legjobban zavar a másik megváltozása, gyanakodni kezd, és ennek hangot is ad. A szenvedélybeteg pedig tagadja, és még jobban titkolja szerhasználatát. Idővel le-lebukik néhányszor, és arról folyik rovább a vita, hogy alkoholista-e, vagy sem. Ezt évekig el lehet játszani érdemi változás nélkül. Legalábbis abban nincs változás, hogy a szerhasználat elmaradjon, hiába ez a vágya a családnak, sőt idővel a szenvedélybetegnek is, csak erről a többiek nem tudnak. A család egyre többször, és egyre jobban szenved a megváltozott viselkedéstől. Amikor ittas az illető, akkor ez gyakran meg is látszik rajta, szemén, beszédén, de azon az összképen is, amilyen ő józanul, és most, amikor alkohol (vagy más drogok) hatása alatt van. Éppen azért is iszik, mert ilyenkor tud kimondani olyan dolgokat, amiket józanul nem mer, esetleg indulatosabban, egyesek egészen agresszívek, ami józanul szintén nem szokott előfordulni. Többször hallottam családoktól, hogy tessék már lebeszélni az alkoholról, mert amikor nem iszik, akkor arany ember, de ha ital van benne, akkor elviselhetetlen. Az ilyen család nagyon csalódott lesz, amikor kigyógyul az illető. A gyógyulás útján elkerülhetetlen, hogy megtanulja józanul is képviselni érdekeit, kimondani azt, ami feszíti, ami fáj neki, amit másképpen szeretne, de akár a pozitív dolgokat, érzéseket is. A család ilyenkor egy új emberrel találkozik, akit nem is ismernek, mert korábban józanul képtelen volt belső világát megmutatni. Most, hogy láthatóak lettek gondolatai, véleménye, érzései, ezzel alig tud mit kezdeni a család. Most nem hagyja szó nélkül a dolgokat, hanem beleszól, és esetleg más irányt szeretne, mint a család többi tagja. Néha, amikor találkozom a családdal, akkor azt mondják, hogy „el tetszett rontani ezt az embert, most már józanul is elviselhetetlen”. Ezért van szükség a családterápiára, vagy bármilyen segítségre, hogy a család is tudjon változni. Ezt képviselik a 12 lépéses programok is. Amíg a szenvedélybeteg az AA-ba jár (Anonim Alkoholisták önsegítő csoportja), addig a hozzátartozó az Alanonba (ez a hozzátartozók 12 lépéses csoportja). Szakmánk felismerte, hogy amíg a szenvedélybeteg függ a szertől, addig a család többi tagja pedig a szenvedélybeteg családtag megmentésétől függ. Amikor leteszi az italt, akkor a többiek ott maradnak feladat nélkül, nincs kit megmenteni, és ezt rosszul élik meg. Azt gondolnánk, hogy végre örül mindenki. Ehelyett gyakran láttuk, hogy a család úgy viselkedik, hogy a szenvedélybeteg tagot szinte visszanyomják az alkoholfogyasztásba, visszaállítják azt a helyzetet, amelytől szabadulni akartak.

A családterápiában segítünk a családnak felismerni működésük, egymáshoz kapcsolódásuk, egymásra gyakorolt hatásuk, kommunikációjuk, feladatelosztásuk sajátosságait, egyedi mintázatát, valamint azt, hogy mindez hogyan tartja fenn azt a helyzetet, amit szeretnének elkerülni.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 111