Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében

nyugdíjba menetel. Az utolsó nagy krízisünk a halál, mely sokakat már előre rémít. Milyen jó itt is tudnunk, hogy számunkra a hazaérkezés kapuja, a színről színre látás kezdete. Bejutás arra a helyre, ahol Isten töröl le minden könnyet majd a szemeinkről - ha ugyan előtte tudtunk sírni bűneink felett, és megkaptuk (vagy inkább hálásan elfogadtuk) Isten feloldozását, a kegyelmet.

A nem természetes krízisek (ezeket akcidentális vagy véletlenszerű, esetleges kríziseknek is nevezik) a természetes krízisekre rakódnak rá, melyek többnyire érkezhetnek. Ilyen az egyedül maradás, egy szerettünk halála, vagy csak kilépése a családból (például a válás). Egy súlyosabb betegség halál nélkül is vihet krízisbe. A munkahely elvesztése, de egy költözés is válhat krízissé, amennyiben olyan új helyzetet teremt, amelyre nem voltunk felkészülve. Amit eddig rutinból csináltunk, most megtanulandó, átgondolandó életfeladatot jelent (amíg rutinná nem válik), s ezzel jelentősen megterhelheti életünket. Különösen nehéz terhet jelenthet, amikor több krízis rakódik egymásra. Amikor elveszti valaki a munkáját, miközben családi élete is romokban hever, netalán gyermekei meg kiröpülnek, esetleg idős szüleit ápolnia kell. Mivel Isten nem csak kegyelmet adott, hanem kihívott, hogy felkészítsen, és katonaként küld az О harcába,2 ezért a hívő embernek rengeteg krízise van. Ezekben a hit-krízisek ben mindig az a tét, hogy engedelmeskedek a Parancsnoknak, és kész vagyok elveszíteni életemet az Úrért és az evangéliumért, vagy meg akarom tartani életemet, és visszahúzódok a kis barlangomba, a biztonságot, kényelmet választva.

Mit tehetünk a krízisben?

Nagy áldás támogató közösségben élni. Családi, gyülekezeti, baráti, de akár jó munkatársi, szomszédi közösségekben. Minél sűrűbben szőtt a szociális hálónk, annál inkább megtart. Természetes kapcsolatainkban sok támogatást, bátorítást, segítséget kaphatunk, vagy akár példát, hogy amikor mi is odakerülünk, már tudjunk mit tenni.

Egyik kliensem elvesztette feleségét, és egyedül kellett nevelnie két kamaszodó lányát. Jó volt megtapasztalni, hogy a gyülekezeti asszonyok hogyan fogtak össze, és segítették az özvegyembert a legkülönfélébb módokon (mindezt a kollégáimtól tudtam meg, mert számukra feltűnt ez a szeretet — a misszió egyik megvalósulása). Talán ennek a hatása is benne van abban, hogy egyik lánya teológus lett, és ebben a gyülekezetben ificsoport vezetését is vállalta. „Anyja” lett a fiataloknak, mint ahogyan neki is ott voltak a gyülekezeti asszonyok a kritikus időszakban.

A tudomány a krízisben a támogató krízisintervenciót ajánlja, a múltban elszenvedett traumáknál a pszichoterápiát. A gyógyító beszélgetés, ahogy szokták nevezni, egy olyan kapcsolatot jelent két ember között, amiben teljes bizalom van. Ennek a biztonságában lesz képes a páciens megnyílni, szembenézni átélt borzalmaival, jövőtől való félelmeivel, mindazzal, ami miatt megrekedt, és nem tud továbblépni. Ezek a páciens számára feldolgozhatatlan megtapasztalások fogva tartják őt, lekötik figyelmét, életenergiáit, megakadályozzák, hogy szabadon átélhesse a jelent. A terape2 Isten offenzív harcba hív, a Sátáni erők visszaszorítására, az élet képviseletére, térhódítására - ne tévedjünk el, nem test és vér ellen van harcunk, az evangelizáló élet szellemi harcot jelent.

„Ne részegedjetek meg bortól,... hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel"

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 103