Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pappné Palágyi Deák Eszter: Pedagógia és pszichológia keresztyén szemmel

Pappné Palágyi Deák Eszter

kaszthatók” hasonló szavak, szószerkezetek, mondatok. Kemény munka ez! A tanulási folyamat a diszlexiával küzdő Judit esetén jelentősen több időt vett igénybe, mint más nyelvtanulóknál. Folyamatos pozitív visszajelzésre, megerősítésre, dicséretre volt szüksége, jóval nagyobb mértékben, mint ahogy ezt átlagos tanulók igénylik. Ereznie kellett, hogy én mindenben mellette állok, bízom benne és az eredményben. A kölcsönös bizalom barátsággá változott. A munka szépen haladt, csak a hallás utáni szövegértésnél ütköztünk óriási nehézségekbe. Itt nem lehet kész sémákkal dolgozni, itt nagyfokú figyelemre és koncentrálóképességre van szükség, ami a diszlexiás tanulóknál alacsonyabb szintű. Rengeteg szöveget hallgattunk meg, darabokra bontottuk és mondatonként sokszor visszahallgattuk azokat a megfelelő gyakorlat megszerzése céljából.

Nem tudom, tanár vagy tanítvány izgult-e jobban, amikor eljött a vizsga napja. Még nehezebb volt egy hónapig várakozni az eredményre. Aztán az a nap is eljött! A telefon másik végén Judit örömtől elcsukló hangját hallottam: „Megvan, sikerült! 84%!” Tovább nem tudta mondani, hisz már zokogott. Együtt sírtunk. Aztán a személyes találkozásnál azt mondta, megmentettem az életét, megnyitottam számára a jövőbe vezető utat, ezért örökké hálás lesz nekem. Persze tudom, nem engem illet a köszönet és dicséret. „Mert ö tőle, ö általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké” (Róm 11,36). Én pedig „Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok” (2Tim 1,3).

Jelenleg egy cégnél dolgozom vállalati nyelvtanárként félállásban. A cég tíz munkatársát tanítom német nyelvre egyéni oktatás keretében, ezenkívül rendszeresen készítek fordításokat, és alkalmanként tolmácsolok is. Ez az eddigi legnehezebb munkaterep számomra, hisz — mint a mai versenyszférában mindenütt — itt is a gazdasági érdekeknek, a teljesítménynek és a nyereségnek van minden alárendelve. Az emberi kapcsolatok, empátia, tiszta kommunikáció, bizalom, megbízhatóság, tisztelet és megbecsülés bizony ebben a világban háttérbe szorulnak. Minap egy beszélgetés során a cégvezetőnek azt mondtam, én úgy gondolom, szíwel-lélekkel végzem munkámat. Válaszként azt kaptam: „Tudod, hogy a munkában félre kell tenni a lelket!” Elgondolkoztam, és halkan csak annyit mondtam: „Ha félretenném a lelkemet, az nem én lennék, és nem is érne semmit a munkám!”

Itt — úgy érzem - még van feladatom, küldetésem. A tanítványaim részéről bizalmat érzek, szívesen járnak be órára, megosztják velem gondjukat-bajukat. Ha arra van szükség, tanulás előtt az órából időt szánunk a problémák megbeszélésére. Válás, párkapcsolati probléma, gyermeknevelési kérdések, betegség a családban, munkahelyi és egyéb problémák is szóba kerültek már ezeken az órákon. Nem baj, ha valamennyi idő elmegy erre a tanórából, hisz utána kétszer olyan gyorsan és eredményesen megy a tanulás! Hadd legyen ez a heti két óra mindenki számára a „nyugalom szigete” a mai, rohanó, teljesítményközpontú világban! Az eredmény pedig nem marad el: a nehéz körülmények ellenére négyen tették már le a cégnél a nyelvvizsgát német nyelvből, amióta ott dolgozom.

96 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3