Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Berkesi Sándor: Kodály és a református egyházzene

Kodály és a református egyházzene

amelyek dupla időértékekben augmentáltan szólalnak meg. Ezen a mélyponton az ember menthetetlen! És ekkor jön a kimenekedés reménysugara: „Az, ki hálát ad, engem az becsül.” A nyolcszólamú vegyeskar szoprán fődallamát Kodály végig dúr akkordok mixtúráival harmonizálja. Az utolsó ütemekből a vigasztalóígéret erőt adó melegsége árad felénk: „az, ki jár ez úton, Nincs semmi kétség, kíséri áldásom”.

A nagy történelmi egyéniségek maradandó értékű megszólalásai, üzenetei sokszor sorsfordító eseményekhez kötődnek. Három évvel a trianoni békediktátum után született a Psalmus Hungaricus. Három évvel a II. világháború befejezése után komponálta a Mester az 50. genfi zsoltárt. Hogy mennyire jól látta a veszélyt, bizonyította a több évtizedes diktatúra, az ateista ideológiájával, az egyházi iskolák erőszakos államosításával. Kodály az 50. zsoltárral igaz megoldást mutatott, amely bő fél évszázaddal ezelőtt is, ma is tükröt tart elénk, és mindenkori erőforrásul szolgál.

A kodályi életműben a genfi zsoltárok mellett a történelmi (elsőrenden a 16. századból származó) magyar dicséretek feldolgozásai képviselik protestáns zenei anyanyelviségünk másik legfontosabb, speciális énektípusát. Ilyen a Balassi versre írt bicínium, a „Bocsásd meg Úr Isten ifjúságomnak vétkét”, vagy a monumentális egyneműkari Pünkösdölő kezdő tétele: „A Pünkösdnek jeles napján..a vegyeskari „Jövel Szentlélek Úr Isten” vagy a Szkhárosi Horváth András versére, Székel Balázs dallamára írt „Semmit ne bánkódjál”, amely ének 16. századi költészetünknek ritka gyöngyszeme. Az erre készült nem mindennapi ajándékot Nagykőrös kapta. Református Tanítóképzője a II. világháború kitörésének évében ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Az intézetnek Márton Barna vezetésével nagyszerű férfikara működött. Nekik írta és dedikálta a Mester nagyszerű kompozícióját, amelynek üzenete itt is, mint oly sok más esetben 1939 nemzedékéhez szól: „Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, az Atya Istennél, bizony te kedves vagy.”

Kodály Zoltán a Zeneakadémián nagyszerű tanítványokat nevelt, akik életművének avatott kiteljesítői lettek. A Jézus és a kufárok bibliai szövegre készült drámai motetta mintapéldául szolgált Gárdonyi Zoltán számára, aki a kánonoktól a kisoratóriu- mokig (.Memento, A sareptai özvegy, A tékozló fiú) készítette el a tiszta bibliai igerészek míves zenei megfogalmazását. Ádám Jenő, az iskolai énektanítás módszertanának világsikert aratott kidolgozója, karnagyként, zeneszerzőként, a zsoltár karizmatikus, hangzó életre keltő tanítójaként, Bárdos Lajos sokoldalú, ökumenikus, polihisztor egyházzenészként, felfedező-elemző tudósként lettek a 20. század magyar zenéjének meghatározó, messze sugárzó egyéniségei. Vass Lajos 15 éve nincs köztünk; ha élne, idén ünnepelnénk 80. születésnapját. Egyházzenei munkásságát még a szakma sem ismeri igazán. Ráday Pál énekeit szedi csokorba a hitvallásosan magyar hangvételű Ráday-kantátája. A debreceni Kántusnak írta a Furor bestiae (A fenevad dühöngése) című gályarab kantátáját; a bibliai szövegre komponált Kiáltó szó, a Magyari Lajos soraira írt Körösi Csorna Sándor üzenete című motettáit.

Ha Kodály Zoltán itt élne ma köztünk, mit tapasztalna? Hogy az iskolai énekórák száma a felére csökkent, s ezzel egyszersmind megszűnt mint tantárgy. Ugyanígy szűnnek meg vagy lehetetlenülnek el az ének-zene tagozatos iskoláink, a zeneis2017-3 Sárospatak! Füzetek 21. évfolyam 85