Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: Kijelentés és pedagógia - Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele

Kijelentés és pedagógia. Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele

szeréből egyszerűen kihagyta a vallásos szemléletet. A vallásos nevelést az egyházak hatáskörébe utalta, és késhegyig menő elkeseredett küzdelmet vívott azért, hogy a nevelés többi ágát felszabadítsa az egyházi hatás alól. Ezzel „megtette azt a szerencsétlen lépést, hogy a felszabadított nevelést teljesen kiszolgáltatta az államnak és más ilyen társas közösségeknek”.7 A pedagógiai elméletek megalkotása során „csökönyösen kerültük azt, hogy a nevelés keresztyén karakterét kiemeljük”,8 a vallást csak kedélyjavító tantárgynak tekintjük Herbart nyomán, de a sajátosan keresztyén értékek vagy egyetemesen hiányoznak, vagy általánosságokká hígítva jelennek meg.9 Imre Lajos egykori mesterében látja a keresztyén pedagógia utolsó nagy alakját, és ki is mondja, hogy aki utoljára karakterisztikusan keresztyén neveléstant alkotott, az Schneller István volt.10

Kora divatos vagy éppen csak kísérletező kedvű pedagógiai lavírozásai között Imre Lajos az Ige-teológiában megújulva vallja, hogy a nevelés célja csak és kizárólag abszolút cél lehet. Ha ennél kevesebb, az csak részcél. A részcélok csupán az eddig elhanyagolt témákat helyezik előtérbe, és szükségszerűen háttérbe szorítanak más értékeket. Ilyen részcél például az erkölcsi nevelés, öntevékenységre nevelés, szociális nevelés. „Ezek akármilyen helytállók és alaposak önmagukban, mégis abban a hibában leledzenek, hogy csak a nevelés egyik mellékcélját tolják előtérbe és emelik ki, aminek következménye mindig az, hogy az egész célkitűzés többi pontjaiban válik erőtlenné. ”11 Abszolút céllá nem lehet megtenni sem a hasznos állampolgárok nevelését, sem az egyéni boldogulást, sem a gazdasági jólétet, sem a testi nevelést. Ezek is csak részcélok. A részcélokat kisebb-nagyobb érdekek vezérlik, ellentmondásokkal tele hangzatos szavak kísérik, amelyeket mindenki úgy magyaráz, ahogy tud, és ahogy akar, ami „az egész munkát ingataggá és labilissá teszi”. Efemer értékű jelszavak, hirtelen meglátott célok nem válhatnak a pedagógia vezérelvévé. „A nevelésnek az életet a maga teljességében kell megragadnia. ”12 A nevelés céljára nem pszichológiai alapon az emberből kiindulva, nem is emberi elméletekből, nem is a társadalmi érdekek mentén találunk rá, hanem a kijelentésből, Isten szavából. Eszerint a nevelés abszolút célja az ember rendeltetésének megtalálása, történjék az iskolapadban vagy felnőttképzésben, családban vagy a népnevelés csatornáin. „Az ember rendeltetése Isten szolgálata. Isten szolgálata a világban úgy, hogy a világ minden része és jelensége alá legyen vetve Istennek; a saját életében pedig úgy, hogy Isten megszentelő munkájának vesse magát alá, és annak engedelmeskedjék. A nevelés célja tehát Isten szolgálata. ”13 Az ember nem nézheti sem a világot, sem saját magát úgy, mint ami vagy aki önmagért van. Erről szól az ember teremtése a Biblia első lapjain, és e rendeltetés elutasításával és annak következményeivel küzd a továbbiakban.

7 Uo„ 29.

8 Uo„ 27.

9 Uo„ 28.

10 Uo.,27.

11 Uo„ 14.

12 Uo.,16,17.

13 Imre Lajos: A kijelentés és a pedagógia, Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület, 1931,36.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 61