Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: Kijelentés és pedagógia - Imre Lajos igepedagógiájának néhány sarkalatos tétele

TANULMÁNYOK

Fodorné Nagy Sarolta

KIJELENTÉS ÉS PEDAGÓGIA.

IMRE LAJOS

IGEPEDAGÓGIÁJÁNAK

NÉHÁNY

SARKALATOS TÉTELE

Imre Lajos (1888—1974) a Barth Károly nevével jelzett újreformátori teológia (más néven igeteológia vagy dialektika teológia) külföldi egyetemeket járt képviselője, kolozsvári professzor. Szakterülete a gyakorlati teológia volt, ezen belül hangsúlyosan a katechetika és a poi- menika. 25 éves korára teológiai magántanári és pedagógiai doktori fokozatot szerzett. A kolozsvári (ma Románia) egyetemi fokú teológiai intézet tanára volt 1921-től 1948-ig, nyugdíjazásáig. Ugyanitt pedagógiát is előadott. Sokatmondó adat, hogy 1948 után - amelyet a történelemtudomány a kommunista hatalom- átvételre utalva „fordulat éveként” jelöl — a pedagógia lekerült az egyetemi fokú intézet tantervéről. Amit Imre Lajos addig vetett, máig meghatározza az erdélyi és a magyarországi pedagógiát, és általában a református egyházi gyakorlatot és kegyességet.

Kulcsszavak: kijelentés (értsd: revelatio, ige), abszolút cél, rendeltetés, vallás, módszer.

Imre Lajos

Imre Lajos (1888-1974) Hódmezővásárhely szülötte, de a család minden valószínűség szerint székely eredetű. Nagyapja Imre Sándor irodalomtörténész és nyelvész, Arany János barátja. Édesapja id. Imre Lajos a hódmezővásárhelyi kollégium neves irodalomtanára, majd igazgatója. Édesanyja Fazakas Janka, a kolozsvári tanítóképző intézet igazgatójának leánya. E házasságban első gyermekként született Imre Lajos, és utána még tíz testvére. Közülük ki- sebb-nagyobb korban öten elhaltak. Az édesapa korán meghalt, három gyermek még tanulmányait végezte. A század eleji liberális egyházi élet kiüresedő kereteit tartalommal jószerint a családi praxis pietatis töltötte meg. így volt ez az Imre-családban is. A háznép eljárt az istentiszteletekre, a gyermekek konfirmáltak, otthon este imádkoztak és zsoltárokat énekel2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 59