Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bereczki Róbert: A 16. századi magyar dallamaink tanítása a református oktatási intézményekben
Bereczki Róbert párhuzamba állítva az akkori idők zavaros eseményeivel, a törökkel szemben folytatott harcokkal, rávilágítva a protestantizmus erőteljes szárba szökkenésére, és arra, hogy milyen megtartó erőt jelent nemzedékről nemzedékre az Istenbe vetett hit. A 475. dicséret dallama szintén Tinódi gyűjteményéből származik, és Szulimán császárnak Kazul basával való viadaláról szól. Református énekeskönyvünk dallamát Victor János 20. század elején írt versével társította, mely stilárisan meglehetősen idegen a dallamtól. Alakja változatlanul követi a Tinódi által megírtat, leszámítva a záró hangot megelőző módosítójelet.32 33 Imádkozzatok és buzgón kérjetek... kezdetű tétel tanítása, a kerettantervi ajánlást is figyelembe véve, általános iskola felső tagozatán javasolt. Csomasz Tóth Kálmán szerint „A reformátori kor egyik leghatalmasabb eredeti magyar énekew a Hofgreff gyűjteményben helyet foglaló, Szkhárosi Horvát András által írt Semmit ne bánkódjál, Krisztus s^ent serege kezdetű tétel. A Hofgreff gyűjteményben szereplő, a legtöbb népzenei sajátosságot tartalmazó eredeti változat található a református énekeskönyvben, mely a ritmust 6+6 szótagos sorokba rendezve közli.34 A 380. dicséretet felső gimnáziumi osztályokban lenne javasolt tanítani, hivatkozva Szkhárosi Horvát András drámai erőt sugárzó verseire.35 Zenehallgatási anyagként hozható Kodály Zoltán feldolgozása, melyet a nagykőrösi református tanítóképző intézet fennállásának századik évfordulójára írt. Kodály a művet 1939-ben komponálta, amikor a világ és Magyarország a II. világháború küszöbén állt. Gimnazista diákjaink között feltétlenül rá kell világítani az énekversek tartalmi mondanivalója és a történelmi események közötti szoros kapcsolatra, illetve magában hordozott üzenetére. Következő tételünk a 220. dicséret, melynek dallama Juditról és Holofernesről, illetve Eleazár papról szól, ami két bibliai történetre támaszkodik. Enekeskönyvünk- ben szereplő dallama a Kájoni-kódex 14. számú példája, mely Balassi Bálint versével társul. Formáját tekintve jól illeszkedik a régi magyar sirató-stílusba és a középkori melodikába is. Versformája a kis Balassi-strófát követi, mely 6+7, 6+7, 6+6+7 módon tagolódik. Felekezeti énekkincsünkben a 16. század végétől kezdve számos helyen utalnak rá „ad nótám” jelzéssel.36 A 220. dicséretet gimnazistáknak taníthatjuk, de az ismereteket kibővíthetjük a szintén erre a dallamra énekelt 414. dicsérettel is, melyet énekeskönyvünk temetési énekei között találunk. A 402. dicséret dallama szintén a Hofgreff gyűjteményből származik, melyhez három ifjú, Sidrák, Misák és Abednégó története kapcsolódik. Ez a dallam majd csak a 19. században kerül elő, amikor Farkas Sándor budapesti református lelkész szöveget ír rá.37 A 402. éneket alap- és középfokon is taníthatjuk egyrészről egyszerű, rövid szerkezete, kis hangterjedelme miatt, másrészről verseiben hordozott tartalmából a hitvallás és az örök élet reménye árad. 32 Dobszay: A magyar népének, i. m., 8 33 Uo.,88. 34 Uo. 88. 35 Csomasz Tóth: i. m., 200. 36 Dobszay: A magyar népének, i. m., 89. 37 Csomasz Tóth: i. m., 210. 48 Sárospataki Fűzetek 21. évfolyam 2017-3
