Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bereczki Róbert: A 16. századi magyar dallamaink tanítása a református oktatási intézményekben
Bereczki Róbert A humanista metrikus énekekből lett népénekek A 15. század második felében az ókori antik költők és írók nyelvezetét, stílusát igyekeznek az irodalom középpontjába állítani, ami a reneszánsz, illetve a humanizmus egyik fontos alapértéke. Az ókori metrikus versfajtákkal szemben a középkorban rímes verselést műveltek, melynek ismeretlensége szokatlan nehézséget jelentett. A diákságnak az iskolákban kellett megtanulniuk az antik verselést, melynek tanárai a versek megéneklésében látták a megoldást, hiszen a szövegek közös éneklésével jobban megmaradnak és begyakorlódnak a különféle versfajták. Ennek köszönhetően több e célt szolgáló, többnyire többszólamú énekes gyűjtemény keletkezett, melyek egyszerűbb homofón tételek feldolgozását közlik. Az idegen és újszerű ritmus nehézséget okozott, és problematikussá tette azt, hogy egy egész gyülekezet beépítse énekes repertoárjába, ezért kevés ilyen dallam vált az általános használat részévé. Annak a kevésnek, mely megmaradt a liturgikus gyakorlatban, ritmusa módosult, népiesebbé alakult, így sajnos épp legfontosabb karakterisztikájukat vesztették el ezek az énekek, s csak adott szótagszámukból következtethetünk eredetükre. A humanista metrikus énekekből lett népénekek egyik legjellemzőbb formatípusa a szaffikumban íródott tétel. Ez az egyetlen, melyet a középkorban is használtak, több himnusz is ebben íródott, például az Ut queant laxis. Szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető, ezért ez kedvelt és népszerű versforma. A szafEkus sor 5+6 szótagos, melynek metrikai képlete:-./--/-../-./-.//; három ilyen megegyező sor után az adoniszi sor következik: -../-.//, amely lezárja a versszakot. Jellegét ez a típus tudja legegyszerűbben elveszíteni, melynek átértelmezése: - ../-- / ..../--//, az adoniszi soré: -../--//.8 Középkori kanciós énekek Az első magyar nyelvű kanciónk a Kristus feltámadd kezdetű húsvéti ének, mely énekeskönyvünkben a 185. dicséret.9 Ez a tétel már az ezredforduló idején egész Európában közismert éneknek számított, Christus surrexit és Christ ist erstanden latin és német szövegével. Magyar nyelven a 15. századi Zsigmond-kori Töredék egyik oldalának felső margójára jegyezték fel, mellette németül, szlovákul és lengyelül is olvasható dallam nélkül.10 A mai református énekeskönyvbe német közvetítéssel egy bővítésekkel ellátott változat került. Zenei vonatkozásában szorosan kötődik a Victi- mae paschali sequentia Scimus Christum szakaszához.11 Ennek köszönhetően az iskolai órákon egymás mellé állítható az énekeskönyvi változat és a sequentia tétel, ami lehetőséget ad arra, hogy közösen megállapítsuk a dallami egyezéseket és különbségeket. A zenehallgatást először a Schola Hungarica megfelelő tételének bemutatásával (Magyar Gregoriánum I; 4. CD 4. szám Quis revolvet-húsvéú játék vége) kezdhetjük, melynek végére beleillesztették a kanciót. Az egyházi éneket oktató tanár pedig bemutathatja a Protestáns graduálban található magyar nyelvű tételt, melybe adott 8 Uo„ 116. 9 Énekeskönyv Magyar Reformátusok Használatára, Budapest, Magyar Református Egyház, Kálvin Kiadó, 1993. 10 Dobszay: A magyar népének, i. m., 65. 11 Dobszay: A magyar népének, i. m., 65. 44 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
