Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség

Magyar református kegyesség

dolkodást, olyan erős az internacionális és globális hatás. Német teológiai professzor mondta — már húsz évvel ezelőtt! — hogy a német újraegyesítés ötödik évfordulóján a teológiai hallgatóknak beszédet tartott a német egység jelentőségéről, áldásairól. Rövid beszédében egyszer-kétszer elhangzott a Vaterland (szülőföld, haza) szó is. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a hallgatóság hangosan kuncog és értetlenkedik a szép kifejezés hallatán. „Igen — mondta nekem, fájdalommal a hangjában - ezeknek a fiataloknak már a szülei is úgy nőttek fel, hogy sem a családban, sem az iskolában, sem az egyházban nem tanultak hazaszeretetei: a Vaterland nekik elavult szó, a nemzetiszocializmus szókincséhez tartozott; nyelvük is, tudatuk is kivetette magából.”

A magyar keresztyénség nem „globalizálódott” ennyire. A 19. és 20. századi nemzeti sorsfordulatok rákényszerítettek minket arra, hogy másképpen lássuk a nemzet jelentőségét. S ebben nagy íróink és költőink, a magyarság legújabb kori prófétái voltak zászlóvivőink, Berzsenyi Dánieltől Márai Sándorig. De a huszadik század több jelentős református teológus-közírója is világosan megfogalmazta, hogy a nemzet léte és jövője a keresztyénségen kívül nem képzelhető, s hogy a református egyház Istentől kapott feladata a nemzetet megszentelni.8 A cél az, hogy ne váljék egyszínűvé a világ, hanem „minden nemzet a maga sajátos módján, nemzeti lelkülete sajátos vonásainak megnemesítésével vegyen részt az emberiség nagy lelki egységének, az Isten országának létrehozásában”.9

Az említett teológus-közírók közül kiemelem Karácsony Sándor és Makkai Sándor nevét. Mindketten vallották, hogy van magyar népiélek (Karácsony: „magyar észjárás”), amelyet mélyen meghatározott az ezeréves keresztyénség, és hogy minden egyes keresztyén felekezet a maga módján hozzájárult ennek a népiéleknek a nemesítéséhez, krisztianizálásához.

Befejezésül a keresztyén és református kegyesség magyar jellegéhez gondolatébresztőnek Makkai Sándortól idézek néhány szemelvényt:

Múltunkból származott büszkeségünk az, hogy nálunk a kálvinizmus a magyar vallás nevet kapta. [...] Ez az egymásnak teremtettség apredesztináltság erejével áll fenn közöttük.

A magyar nemzeti lélek legjellemzőbb eredeti sajátossága ajellem mindenekfelett való értékelése. Az élet az öntudatos erkölcsi meggyőződés szilárd alapján áll. Nemzetünkben [...] született tisztelet és bizalom élt az erkölcsi érték abszolút fensége és hatalma iránt. Ezért lettek jellegzetesen magyar tulajdonságok

az adott szónak minden szerződésnél erősebb szentségként tisztelése, az egyszer elfoglalt állásponthoz való hűséges ragaszkodás, a család és tulajdon érinthetetlenségének kultusza, a földi javakkal szembeni konzervatív mérséklet,

s az egész egyéniségnek bizonyos zárkózott, szemérmes tartózkodása a legnagyobbra becsült értékek mutogatásától.

8 Vö. Németh Pál (szerk.): Magyar református önismereti olvasókönyv, Budapest, Kálvin Kiadó, 1997.

9 Makkai Sándor: Öntudatos kálvinizmus, Kolozsvár,„Az Út" kiadása, 1926,74.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 39