Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Steinbach József: Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde
Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde együtt képezi a választ arra, hogy mi a viszonya Isten szavának, és az emberi szónak? Miközben azt is láthatjuk, hogy a homiletika tudományának 20. századi történetében az egyik fajta meghatározást a „dogmatikus”, a másik fajtát az „empirikus” homiletika lovagolta meg. Barth meghatározása korrekt és józan. Szerinte a prédikáció csak „mutatóujj” lehet. De miközben ezt mégis engedelmesen teszi, közben adatik a csoda. Isten a cselekvő, és az ember arra a kísérletre vállalkozik (egyházra bízott kísérlet), hogy ami (aki) az írásban van, arra rámutasson, ahhoz odavezessen; bejelentse azt, amit Isten mondani akar. Aztán a prédikáció valóságos eseménye hitben történik. Mindkét mondat mögött a krisztológia döntő mondata áll, Isten és ember egységéről a Jézus Krisztusban. Barth mindezt a prédikáció kijelentésszerűsége kapcsán fejtette ki részletesen. Isten kijelentette magát, és ki is akarja jelenteni magát: eljött és ismét eljön. A prédikáció egy olyan akció, amely az első és a második advent között megy végbe, és amelynek Isten az alanya és a tárgya. Honnan indul az igehirdetés:25 Az Ige testté lett. Isten az elesett embert a tulajdonává tette. Nem állt félre haragosan. Velünk az Isten. Ebből a hitből kiindulva szólal meg a prédikáció a hegyről lefelé jövet. Nem felfelé menet, valamilyen cél érdekében. Hová érkezik meg az igehirdetés: Minden megtörtént, ami szükséges volt az ember nyomorúságának megszüntetésére. Mivel élő Istenünk van, velünk az Isten, Jézus Krisztus ugyanaz; ezért mindez meg is történik. Istentől kiinduló történet: megtörtént, egyszer és mindenkorra megtörtént, ezért megtörténik. Ami nekünk adatott, ismét adatik. Az eljött eljövendő. A prédikációnak nem szabad Isten valóságának megteremtésére törekednie. A prédikáció feladata Isten országát építeni, azzal, hogy a textus és az írás által feltárja az ember alapvető szituációját (halálos betegségét), és ezzel őt Isten elé helyezi, és ezzel a cselekvő Istenre bízza. GYAKORLATI MEGKÖZELÍTÉS Egyre inkább azt vallom, hogy csak az Ige teológiájának korrekt prédikációmeghatározási keretén belül figyelhetünk az empirikus homiletika felismeréseire. Ez a terület ugyanis mindig egy lépésre van attól, hogy épp az igehirdetés lényegét adja fel. A szimmetrikus kommunikáció, a hallgató, a szituáció, a közösségteremtés túlhangsúlyozása hordozza ezt a veszélyt. Az empirikus homiletika túlhangsúlyozása alapvető kérdések tisztázására hív! Ha lemondunk az igehirdetés csodájáról, mi marad az istentiszteletből? Hiszünk-e az 25 Isten kijelentette magát, az Ige testté lett, Isten az emberi természetet magára vette Krisztusban. Isten az elesett embert a tulajdonává tette. Az ember elesésével szemben Isten nem állt félre haragosan. Az elveszett embert Isten hazahívja. Velünk az Isten. Hinni azt jelenti, hogy az emberrel ez történik, hogy Isten velünk Jézus Krisztusban megbékélt. Ha ebből a hitből kiindulva szól a prédikáció, Krisztusból kiindulva, a hegyről lefelé jövet, akkor eljut az emberekhez. A prédikációnak mindig a hegyről lefelé jövet kell megszólalni, és nem felfelé menet, valamilyen cél érdekében. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 23