Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK - Pásztor Gyula: "Életnek forrása az igaz ember szája"

Eltet vagy gyilkol. Nemcsak a közvetlen szó, hanem a későbbi gyümölcse is.

4. „Szólj egy szót, s megmondom, ki vagy!” Több oldalról is érvényes ez a közmondás. A beszéd sok mindent elárul, például a belső disszonanciát.

• Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. 17,7

A beszéd leleplezi, hogy ki milyen úton keresi rendezetlen életkérdési, élete megoldását. Nyilvánvalóvá teszi, hogy ki kihez igazodik. Lehet a beszéd egyfajta lepel, álarc is. Jó, hogy nem takar eléggé, s így használva nem áll jól senkinek. Mások előtt leleplezi a belső kettősséget, de vajon visszafelé hogyan érvényesül?

5. A beszéd hat, a gonosz beszéd sokszor még látványosabban.

• A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. 16,27

• A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 18,8

• Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. 25,23

Nagyon jól tudjuk, hogy a beszéd rendkívül hatékony eszköz. Sokkal módszeresebben élünk vele, mint azt gondoljuk vagy bevalljuk. A beszédnek mindig van valamilyen kimondott vagy kimondatlan célja. Ezt sokszor nem tudatosítjuk, máskor viszont éppen az a hatás a célunk. Vajon akár csak önmagunk előtt is vállaljuk-e ezt az elérendő célt egy-egy konkrét esetben, ha józanul végiggondoljuk?

6. Ez a végiggondolás máskor sem természetes. Amikor egyszerűen csak úgy érezzük, hogy mondanunk kell valamit, vagy egy perben, beszélgetésben elsőként szólalunk meg és mondunk véleményt valakiről vagy valamiről. Megszólalni vagy hallgatni nagy felelősség, akkor is, ha ez naponta talán sok százszor fordul elő, s nem látszik mindig a tétje. Mert:

• Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongat- ják. 18,13

• Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja. 18,17

A megszólalás sokszor valami sajátos belső lendületből, kényszerből indul. Szinte kontroll nélkül, csak úgy feltör belőlünk, amit utólag talán magunk sem értünk, de annál inkább szégyellünk. Ezzel persze még nem tettünk jóvá semmit, de ha belátásra vezetett, legközelebb óvatosabbak lehetünk ebben a kísértésben.

„Életnek forrása az igaz ember szája" (Péid 10,11)

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 13