Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke
Csorba Dávid land-magyar barátság, különösen is az 1948, majd 1956 óta a történeti Németalföldre befogadott magyar menekültek életében. A legutóbbi ünneplésre — ezt a kapcsolatot szimbolikusan megerősítve — az amszterdamiak kikérték a Debreceni Református Kollégium egyik relikviáját. Ruyter admirális Nieuwe Kerk-beli sírjához annak idején 4 kulcsot készítettek, s 2001-ben egyet Ruyter leszármazottja, Frits de Ruyter de Wildt úr Magyarországra hozott, s Pápa, Budapest és Sárospatak református intézményeit végiglátogatva végül Debrecennek adományozott. A helyzet esetlenségét mutatja, hogy éppen a cívisvárosnak nem volt csak egy, ide is tartozó gályarabja, míg Pápa és Patak kollégiumait valósággal letarolta a Habsburg politika, s Veszprém, Győr, Kassa városai, de leginkább Rimaszombat érdemelte volna ki a gályarabok emlékezetének szellemi, központi szerepét. Ismert a történet, hogy a sok egyéni kezdeményezés után miként került sor végül 1895-ben a Gályarabok oszlopának, felavatására, és éppen Debrecenben.8 A végeredményt tapasztalva a holland admirális utóda nem feltételezte, hogy ne ez a város lenne a legméltóbb az ősök emlékezetének megőrzésére, a hagyományok ápolására, s épp ezért a kulcs elhelyezésére. Ezt kérték most vissza ideiglenesen. A kulcs postázását azonban nem használta ki a debreceni közintézmény, például azzal, hogy a történelmi kapcsolatot ezzel az alkalommal megerősítve magyar képviselőt is küldjön a hollandiai ünnepségekre. Miközben a hazai közgyűjteményekben kutatók találtak meg újabb forrásokat,9 és azok a kollégák, akik az elmúlt 15 évben külföldön — Hollandiában Bujtás László Zsigmond, Svájcban Hegyi Ádám, Jan-Andrea Bernhard és jómagam - kutattak,10 szintén nagyszámú újabb forrást emeltek be a tudományos köztudatba. Tehát lenne mit másként elmondani kül- és belföldön egyaránt. Főként pedig amikor már a külföldiek kínálják az esélyt a megszólalásra, elkeserítő, ha lustaságból, szervezési ügyetlenségből kifolyólag nem használjuk ki az ebben rejlő „marketinglehetőséget”. Ez a kétféle megoldás - a belföldi, csak a magyar nyelvű és százéves kiadványokat használó posztromantikusok és a nemzetközi kitekintéssel bíró, de a nagyközönség számára nem appercipiálható, filológiai szépségekben tobzódó kutatók világa — ilyen módon féloldalas. Főként a köztük lévő távolság jelzi az emlékezet hideggé merevedett voltát — ami szükségszerű ilyen időtávlatban —, de még inkább jelzi annak a gyökértelenségét. A protestáns köztudat része a gályarabokról való köztudalom, benne az emlékoszloppal, az előtte tiszteletét tevő II. János Pállal (1991), talán még Moldova György Negyven prédiká8 Fazakas Gergely Tamás: A magyar protestáns gályarabok emlékezete a 19. század második felében, Egy kutatási irány lehetőségeinek első vázlata, in Baranyai Norbert - Imre László -TakAcs Miklós (szerk.): In memoriam GörömbeiAndrás, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2015,121-134. 9 S. Varga Katalin (kiad.): Vitetnek ítélőszékre. ..,Azi674-es gályarabperjegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002; Szabadi István: „Borjút keresnek ők az ökör alatt is", A pozsonyi vésztörvényszék verses leírása a beregi református egyházmegye jegyzőkönyvében, in Bitskey-Pusztai (szerk.): Michiel de Ruyter..., i. m„ 81 -98. 10 A kutatástörténeti háttérhez részletesen lásd Csorba Dávid: Svájci források a magyarországi gálya rabok történetének kutatásához, in Fazakas Gergely Tamás - Imre Mihály - SzAraz Orsolya (szerk.): Mártírium és emlékezet, Protestáns és katolikus narratívak a 15-19. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2014 (Loci Memoriae Hungaricae, 3), 166-178. 26 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
