Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZEMLE - Deák Éva: Pocsiné Eperjesi Eszter - Rádainé Bodnár Katalin: Török hímzésű úrasztal terítők a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában
Deák Éva a múzeum közel 300 darabból álló textilgyűjteményéből 23 oszmán-török hímzésű úrasztali térítőt mutat be részletesen és alaposan. A kötet bevezető tanulmánya röviden áttekinti az oszmán-török hímzésű úrasztali térítők legfontosabb jellemzőit, a térítők díszítményeit és a hímzések templomi használatát. Rámutat a növényi ornamentika dominanciájára, a jellegzetes szimbólumok közül a gránátalma és a szegfű gyakoriságát hangsúlyozza. Kitér a levelek formájára, a térkitöltés sajátosságaira, és vizsgálja az öltéstechnikákat. Röviden számba veszi az oszmán-török stílusnak a magyar hímzésekre, különösen a népművészetre gyakorolt hatását, a hasonlóságokat és a különbségeket is. A kötet második része az oszmán-török hímzésű úrasztali térítőkét egy—négy oldal terjedelemben mutatja be, minden esetben fotót is közöl a tárgyakról. A nagyobb térítőkről több fénykép is látható, a fontosabb részleteket külön mutatva. A gazdagon illusztrált, szép kivitelezésű kötet képeit Asztalos József és Gombos Levente készítette. A leírásokban minden esetben szerepel az egyes térítők pontos származási helye és készítésének ideje. A bemutatott darabok a 17—18. századból valók. Az alapszövet anyaga kivétel nélkül vászon, általában lenvászon, egy-egy esetben pamut-, illetve kendervászon. Az alapszövet színe minden esetben világos: nyers vagy ekrü színű. Az adatok tartalmazzák a szövés típusát és a pontos szálsűrúséget. A hímzőfonalak anyaga nagyobbrészt selyemfonal, ritkábban fémfonal, színei változatosak, a kék, zöld, vörös és drapp különböző árnyalatai. A leírások felsorolják az alkalmazott öltéstechnikákat, megadják a szegélyek típusát és a térítők méretét. A fenti kategóriák után következő mondatok a mintákat és azok elhelyezkedését is bemutatják, és időnként további információkat közölnek, például a tárgy állapotára vonatkozóan. A kötet harmadik és negyedik része a növényi ornamentikával díszített oszmán-török hímzésű úrasztali térítők mintakincséről készült rajzokkal illusztrált. A leltári szám minden esetben egyértelműen jelzi, konkrétan melyik darabról származik a közölt részlet, levél, szirom vagy virág. A mintarajzok kutatók és kézimunkázok számára is hasznosak lehetnek. A kötet fontos forrás az egyháztörténet, az iparművészet, a néprajz, a technika- és művelődéstörténet kutatóinak, ugyanakkor szép és informatív kiadvány a református gyülekezetek kiemelkedő értékei és a hímzések iránt érdeklődők számára is. 134 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
