Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZEMLE - Fórizs István: Fodor Gusztáv (szerk.): Református múltunk kezesség I., Adattár kárpátaljai református gyülekezettörténeti kutatásokhoz 1523-2016
SZEMLE Fórizs István Fodor Gusztáv: Református múltunk kezesség I. Adattár kárpátaljai református gyülekezettörténeti kutatásokhoz 1523-2016, Tiszaszentimre, Narancsik Imre Kutatói Műhely, 2016, 864 oldal Ahogy az a címből is kiderül, Fodor Gusztáv műve egyháztörténeti adattár, egy rendkívül hasznos és igen terjedelmes, 864 oldalas mű. Alapvető célkitűzése gyakorlati: segíteni a kárpátaljai református egyháztörténet vizsgálatával foglalkozó fiatal kutatók munkáját, valamint megkönnyíteni a gazdag levéltári anyaghoz és publikációkhoz való hozzájutást. Olyan hiteles kiindulópont kíván lenni a kutatók kezében, ahonnan érdemes elkezdeni a munkát. Nem csak tudományos vizsgálódáshoz lehet azonban hasznos, hanem jó szolgálatot tehet Kárpátalja református gyülekezeti és intézményi szolgálattevőinek is. A könyv felépítése logikus, átgondolt, az olvasónak könnyű benne eligazodni. Az első három fő fejezetben, tulajdonképpen az első nagy szerkezeti egységben, a kárpátaljai református gyülekezetek történetét olvashatjuk. Ezek a fejezetek egyházmegyék szerint lettek felosztva. Az első rész az Ungi Református Egyházmegye, a második a Beregi Református Egyházmegye, a harmadik a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye egyházközségeit foglalja magába. Egy fő fejezeten belül tehát az adott egyházmegyéhez tartozó egyházközségek történetét találjuk meg, a köny- nyebb eligazodás kedvéért betűrendben. Az egyházközségekhez tartozó alfejezetek felépítése szintén logikus rendszert követ. Először az egyházközség harangjait és egyházi ingatlanait mutatja be a szerző az azokról fennmaradt feljegyzések alapján. Ezt követően az egyházközség első ismert említésének időpontját találjuk. Ez után következik az egyházközség lelkészeinek, gondnokainak és, amennyiben voltak, kántorainak és a református iskola tanítóinak felsorolása. A fenti adatokat az áttekinthetőség kedvéért többnyire kronológiai sorrendben hozza a szerző, de nem minden esetben. Ezek után találjuk a település híres szülötteinek ismertetését, névsor szerint rendezve, majd a gyülekezet történetéhez kapunk adalékokat időrendben, a 16. századtól kezdve napjainkig. Ez a két alegység különösen hasznos adatokkal szolgál nemcsak a tudományos munkát folytatóknak, hanem lelkészeknek, gondnokoknak, presbitereknek, valamint hitoktatóknak, tanároknak és mindenkinek, aki érdeklődik az egyháztörténet iránt. Ezek a listák rámutatnak az élő református közösségek belső természetére, vagyis hogy a gyülekezetben jelen lévő evangéliumi tanítás miként hat a közvetlen és a tág környezetre, és így szellemi kincseivel hogyan formálja és gazdagítja az egész magyar nemzetet. A kutatók számára szintén hasznos információt tartalmaznak az egyes egyházközségekhez tartozó levéltári forrásokat és publikációkat felsoroló táblázatok. A levéltári forrásoknál a címen túl láthatjuk az irat típusát, az általa felölelt időszakot, valamint, ami rendkívül nagy segítség, a 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 131
