Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sára: Barnóczki Anita laudációja
Bodó Sára Nem lehet véletlen, hogy hazatérve a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél kezdett el dolgozni Olaszliszkán — cigány gyermekek között. Szavait idézve: itt értette meg, hogy szabálytalan természete hogyan illeszkedik a szolgálat gondolatához, mert ami máshol hátrány, az itt előnnyé vált. „Megszerettem a cigány gyermekeket és fiatalokat, megtaláltam hivatásomat” — írja bemutatkozásában. Ilyen egyszerűen kezdődött. Minden, ami azóta történt Barnóczki Anita életében, az ennek a kezdetnek a sokszínű folytatása. Természetesen tanult, szabályost és mást is. Elvégezte a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán a szociális munkás szakot, majd bejelentkezett a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökéhez, beterjesztette strukturális elgondolásait a cigányság közt végzett munka hatékonyságának növelésére, és munkát kért. Kapott. Újra életmód-tanúvá válhatott: lelkipásztorokkal dolgozhatott gyülekezetekben, pedagógusoktól tanulhatta a szakma fortélyait, kipróbálhatta magát a kerület által működésbe átvett iskolákban, sőt két esztendeig a sárospataki Vay Miklós Szakiskolában és Szakközépiskolában szervezhette a vallási életet, cigány fiataloknak taníthatott hittant. Közben a Sárospataki Református Teológiai Akadémián egyetemi oklevéllé egészítette ki lelkészi végzettségét. Tagja lett a debreceni Wáli István Szakkollégium igazgatótanácsának, ahonnan újra hazatért. 2012 óta a Sárospataki Református Teológiai Akadémián főiskolai tanársegéd, aki érzékeny tárgyakat tanít: csoportdinamikát, konfliktuskezelést, vallási szocializációt, szociológiát, mentálhigiénét, cigánymissziót, gyermekvédelmet. Egyetemünk doktori iskolájába egy kiváló konzultációs dolgozattal jelentkezett Hátrányos helyzetű roma gyermekek általános iskolai hitoktatása címmel, 2011-ben. Már akkor kiderült, hogy milyen egyéni hangvételű író, aki egyszerre tárgyszerű a jelenségek bemutatásában, ugyanakkor érzékeny figyelem árad a szavaiból. Kiváló életmód-tanú vált belőle. Disszertációjának címe: A hátrányos helyzetű cigány gyermekek általános iskolai hittanoktatásának meghatározói. Aki azt reméli, hogy ebből a dolgozatból megtudhatja azt a technikai eljárásmódot, amelynek segítségével lángolóan hatékony hittanórákat lehet tartani a cigány gyerekek között, annak először meg kell tanulnia valami „mást” is. Kíváncsiságot önmagunk küldetéstudata iránt, tudatosságot az inkulturációhoz való viszonyunkban, sokkal nagyobb érzékenységet a hittanoktatás célrendszerének átgondolásában, és sokkal nagyobb bátorságot a következmények megfogalmazásában. Az értékezés csak ezután tér át a cigányság kultúrájának jellemzésére, amit az átmenetiség kultúrájaként jellemez. Ennek sajátossága, hogy alapvető értékrendszerében (felhalmozáshoz, időhöz, tevékenységekhez, közösséghez való viszonyaiban) eltér a környező kultúrától, s felhasználva teremtő, teremtve felhasználó kultúra. Az iskola világába lépve Barnóczki Anita elutasítja a cigány gyerekek oktatásával kapcsolatos ab ovo „oktathatatlan” és „nevelhetetlen” kategóriákat, és a helyes viszonyulási módot a hitoktató, lelkipásztor személyében keresi. Önreflektivitásról, idealisztikus elvárásokról, sikerigényről és kudarcfélelmekről ír. S ebben a kiválóan kidolgozott összefüggés114 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
