Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Földváryné Kiss Réka: Emlékbeszéd
Földváryné Kiss Réka nek kiszemelt Pap László dékáni tisztéről is lemondani készült. (Megkezdve ezzel 1963-ig tartó egyházi kálváriáját, mely a Tolna megyei Murga segédlelkészi állásáig, s végül onnan történt kényszernyugdíjazásig vezette a nemzetközi hírű professzort.) Az állásfoglalásokat olykor szinte távirati stílusban, máskor azonban megrendítő hitvallás kíséretében küldték vissza. A politikai realitásoktól független erkölcsi kiállást a legnyíltabban talán a battonyai presbitérium decemberi levele tükrözte: „Ennek a határozatnak meghozatala még akkor is sorsdöntő lenne, ha alapjai az államnál nem volnának reálisak, mert benne az fejeződnék ki, ahogyan akarjuk megélni szabadon vallásunkat.” Tisztelt Emlékzsinat! A MŰM országos ismertsége, a presbitériumok túlnyomó többségének nyíltan vállalt támogatása tükrözte, hogy a forradalom alatt levegőhöz jutott egyház belső mozgásai elérték a legeldugottabb gyülekezetét is, és egyben egyértelműen jelezte, hogy az egyház szervesen a társadalomban élt, együtt mozgott vele. A Mozgalomban rejlő lelki-szellemi erőt jól érzékelte a hatalom is, és rettegett attól, hogy még egyszer megformálódhat egy olyan nagy társadalmi megmozdulás, amely fölött elveszíti ellenőrzését. Ezért folytatott kíméletlen harcot a Megújulási Mozgalomnak még az emléke ellen is. Felejtésre ítélte, ahogy felejtésre ítélte az ’50-es évek református mártírjait is. Nekünk pedig ezzel szemben egy kötelességünk lehet, hogy emlékezzünk a református egyház legnagyszerűbb pillanataira, és emlékezzünk mindazokra, akik a diktatúra szorításában is ki merték mondani - a battonyai presbiterekkel —, hogy milyen az, ahogyan „akarjuk megélni szabadon vallásunkat”. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket! 112 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
