Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dienes Dénes: A reformáció emlékezetének építése
KÖZLEMÉNYEK Dienes Dénes A REFORMÁCIÓ EMLÉKEZETÉNEK ÉPÍTÉSE A reformáció 500. évében vetődik fel az a kérdés, hogy gyülekezeteink hogyan tekintenek hitéletüknek gyökereire, a közösségi emlékezetben milyen helyet foglal el az a történet, amelyben megszületett egy új keresztyén felekezet. A kérdés sokoldalú, mert 500 esztendő nagy idő, melynek során a társadalom különösen az elmúlt két évszázadban rendkívüli változásokon ment keresztül, amelyeknek következtében a múlthoz való viszony jelentősen módosult. Első kérdésünk mindennek a fényében egyenesen az, hogy releváns dolog-e a reformáció emlékezetének bármiféle építése egy olyan — globalizáltnak nevezett - világban, amelyben óriási erők működnek abba az irányba, hogy az emberek függetlenekké váljanak mindenféle természetes hagyománytól, világ- és életszemléletüket ne azok határozzák meg. Sőt egyháztörténeti szempontból is érvényes az a megközelítés, hogy a már több mint száz esztendőre visszatekintő ökumenikus mozgalom összefüggéseit tekintve van-e értelme éppen egy olyan történet erősítésének a kollektív emlékezetben, amely végül is szakítást, szeparációt hozott a nyugati egyház életében. A kérdésre adott válaszom nem csak azért foglal állást igenlő módon a reformáció emlékezetének építése mellett, mert konzervatív beállítottságú vagyok, hanem mert ezt az emlékezetet a maga sajátos összefüggésében egyenesen szakrális jellegűnek gondolom. A szakrális emlékezet a hagyomány olyan szilárd alkotóeleme, amely rendezi szentnek és profánnak a viszonyát egy-egy közösség életében. Minden nemzedék számára ugyanakkor azt határozza meg döntő módon, hogy mi az értékes, amit a múltból feltétlenül meg kell őrizni és tovább kell adni a jövendő generációk számára. A szakrális emlékezet tehát egyszerre néz vissza és előre. Szándékaiban a jövő építése rendkívül hangsúlyos. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 99
