Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban

A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban

legfontosabb részét képezte szuverenitásuknak — sohasem mondtak le, s másra át nem ruházták.”18

Az újszövetségi jogrendszer a fentiekben már ismertetett (ószövetségi) alapokon nyugodott. A zsidó gondolkodást néhány vallási irányzat határozta meg (sadduceu- sok, esszénusok, zélóták), melyek közül kiemelkedő jelentősége a farizeusok csoportjának volt. Nagy befolyásuk volt a rabbinikus irodalomra. Vezérelvük a törvény szigorú és pontos betartása volt. Ügy gondolták, hogy a cselekedetek által nyerhet az ember jutalmat, vagy érdemel büntetést. A törvény mellett a hagyomány, vagyis az atyák és vének rendelései is szerephez jutottak. Úgy tekintettek a hagyományra, mint a Tóra értelmezésére és továbbfejlesztésére. Mivel az írás nem adott választ a megváltozott életkörülményekre, így biztosítottak válaszokat az újabb kérdésekre. „Az életfolytatás számára az írástudományban döntővé a ’halakhá vált: az írásmagyarázatnak az az ága, amely a jogi értelemben vett és ’joggá’ tett törvényt foglalja magában.”19 Az egész törvényt jogként értelmezte, így alakult az ún. törvényvallás. A másik irány a ’haggadá, mely fő szerephez az oktatásban jutott tanító-nevelő, erkölcsjobbító szándéka miatt. Beletartoznak a jövendőre vonatkozó elvárások, így a messiás-várás is. A második századtól elkezdték az írástudomány anyagait összegyűjteni, kialakult a ’misná, majd a ’gemará, s végül e kettő együttese alkotta a talmudot.

Összefoglalva tehát a jogi gondolkodást és a jogalkalmazást (bíráskodást) a farizeusok és a szanhedrin alakították, azonban Róma ott állt a legtöbb döntés mögött.

Bíróságok és ítélkezési gyakorlat Jézus korában

A kisebb jelentőségű ügyekben (lopás, testi sértés) háromfős törvényszék járt el, amely minden településen megtalálható volt. A nagyobb városokban (százhúsz férfi lakos szám felett) működött a kis szanhedrin,20 amely 23 főből állt, és főbenjáró bűnökben is eljárhatott. Jeruzsálemben működött a hetvenegy főt számláló szanhedrin (főtanács), amelynek bizonyos ügyekben kizárólagos hatásköre volt: főpapok, hamis próféták elleni eljárásoknál.

A főtanácsban főpapok, vének és írástudók kaptak helyet. A regnáló és a volt főpapok mellett a templomőrség parancsnoka, a templom felügyelője és a három kincstárnok is a testület tagja volt. A vén megnevezés inkább társadalmi státuszt, befolyásos előkelő család tagját jelentette, nem az életkort (Arimateai József). Az írástudók csoportját a farizeusok tették ki, akikre azért volt szükség, mert a babiloni fogság után csak ők beszéltek és olvastak héberül, ők tudták fordítani a Tórát és a rabbinikus irodalmat.

18 SArv Pál: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben, Budapest, Szent István Társulat, 2004, 34-35.

19 Dr. Karner Károly: Újszövetségi teológia, a Debreceni Református Teológiai Akadémia bibliai theológiai szemináriumának tanulmányi füzetei - kézirat gyanánt, Debrecen, 1991,24.

20 A szó jelentése együtt (sün) ülés (hedra). Először Josephus használja a kifejezést az Antiqui- tates-ban. A zsidó irodalom alternatív kifejezései: kenishta'- találkozóhely, illetve a beth-din - igazság fóruma. Eredetét Mózesig vezetik vissza, de valójában nincs történelmi bizonyíték, hogy Nagy Sándor kora előtt lett volna ilyen jellegű bírói fórum.

2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 75