Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: "Szeresd...!" - Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben
tett különbséget a Teremtő Isten ember és ember között: „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert aki segítségül hívja az Űr nevét, üdvözül.”23 Ezt ugyanis az Ószövetség Istenének kijelentése így alapozza meg: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. [...] és akit »Nincs irgaloménak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a »Nem népem«-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem.”24 Az emberek egyenlő méltóságának elvéből következik a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az ezzel párhuzamos esélyegyenlőség követelménye. Mi emberek sem tehetünk tehát különbséget ember és ember, férfi és nő között, mert Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, mindkettőt emberként, akik „szellemi beállítottságuk és alaptulajdonságaik alapján egyformán közel állnak Istenhez,”25 tehát egyenlők, „lesznek egy testté.”26 27 A református dogmatika azonban éles határvonalat húz az ember bűnbeesés előtti és utáni, majd a Krisztus általi megváltást követő állapota között. A bűn következménye a férfit és a nőt is érintette, még ha másként is Isten rendelése szerint. Az egyik ilyen következmény a nőkre nézve az lMóz 3,16 szerint: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Talán ez lehet az alapja annak, hogy a zsidó jog is — bár nagy tiszteletet kíván a nőknek, a feleségeknek a család életében, a férjről, a gyermekekről való gondoskodás területén, s ezt különböző normák előírásával is igyekszik biztosítani — más jogi státuszban lévőnek kezeli a nőt a társadalom, a vallási közösség, a családnál tágabb közösség életének szervezésében, vezetésében. Ennek megítélésében sajnálatosan nem sok változott a keresztyénség által meghatározott jogrendekben sem a XX. századig, pedig Krisztus után a megkülönböztetés etikai alapjai már valójában hiányoznak: „De az Űrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.”2- Más helyen pedig így: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Abrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”28 A vallási közösségek életében pedig a különbségtétel mind a mai napig megvan: mind a zsidó, mind a keresztyén közösségek jelentős mértékben megosztottak a női rabbiság, a női lelkészség, azaz a vallási közösség vezetésére való jogosultság megítélésének kérdésében. Mi az abszolút hatalom alávetettjeiként arra köteleztettünk, hogy egymást felebarátként önmagunkkal azonosan szeressük, ami azt jelenti, hogy mi magunk sem 23 Róm 10,12-13. 24 Hős 2, 21-22. és 25. 25 Hertz, Joseph Herman: Mózes öt könyve és a Haftárák, Genezis, Budapest, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1996,12. 26 1 Móz 2,18-25. A 24. vers szerint: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté." 27 1 Kor 11,11-12. 28 Gál 3,28-29. „Szeresd...!" Az emberi méltóság elve és az ezt megalapozó etikai parancsok az Ószövetségben 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 61
