Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Lótusz és a cadizi barbárok (Két levél)

Marjovszky Tibor

Johannes Thurzo wroclawi püspöknek

TISZTELETREMÉLTÓ ATYÁNAK A KRISZTUSBAN.

Szívélyes üdvözlet.

Levelének igen tisztelt püspök, amely a tudományosság, az ékesszólás, az udvariasság jó jellemét mutatja, véleményem szerint vitathatatlanul inkább az Ön nevének dicsőségét kell kifejeznie, sem mint az én nevemet magasztalnia. Nem kevésbé [levelének] nem hiányzó eleganciája is visszatartott attól, hogy írjak, de inkább arcomat veszteném el, mint hogy illetlennek tűnjek. S valóban a legnagyobb illetlenség lenne, ha én, akihez egy ilyen nagy püspök ilyen levéllel közelít, teljességgel nem hallatnék magamról.

Nincs szó arról, hogy megszégyenítetten a fiatalabbak által legyőzetve lennék, ellenkezőleg, boldog és büszke vagyok arra, hogy ez az idő lerázta magáról a régi barbárság bárgyúságát, s a legjobb irodalom újbóli virágba borulását mutatja. Ebben magamnak semmiféle érdemet nem tulajdonítok, ha csak azt nem, hogy néhányakat talán az én műveim sarkalltak magasabb tanulmányokra, hiszen Ön sem gondolhatja, hogy elfogadom azt a magasztalást, amelyben engem részesít.

Az sem új továbbá, hogy a magyarok között nagy tehetségek fordulnak elő, tekintettel Janus Pannoniusra, aki költészetéért annyi magasztalást kapott, hogy Itália önként engedte legyőzetni magát [általa]. A Pisóra történő emlékezés, amelyet Ön felébresztett bennem, éppoly> élvezetes, mint amennyire a vele való kapcsolat Rómában volt, senki sem volt bizonyosan olyan tanult és derűs, mint Ö. Kívánok az Ön kiváló királyának több szerencsét [Pisóhoz] tanítóként, mint magához a királysághoz. Errefelé voltak emberek, akik azt akarták, hogy Ferdinánd herceg11 szert tegyen rám nevelőként. Ö valóban teljességgel isteni természetű fiatalember, hihetetlenül tudásszomjas, született becsületes s erkölcsös, egyfajta szeretetreméltó méltósággal, de fennálltak olyan okok, amelyek miatt nem kívántam az udvarral kapcsolatba kerülni. Azonban — ahogyan maga mesélte — mindig tanulmányozza könyvecskémet a fejedelem neveltetéséről.12 Velius költeményének olvasásakor, amelyet nemrég nyújtottak át nekem, Lucanus harci trombitáit véltem hallani. Hatalmas királyok megéneklésé- re érdemesek, nem pedig Erasmuséra. Semmiképpen sem tanácsolom Önnek, hogy amint írja, nyolc napos útra vállalkozzék és ide siessen, hogy ezt a halandó emberkét lássa, mert túl jól tudom, az utazást megbánná, s ezáltal jelentős részt veszítenék az Ön szemében hírnevemből. Ha valami Erasmuson megtekintésre érdemes, azt láthatja könyveimből. Továbbá Livius sem vagyok, s Ön sem a Cadizból való barbárok egyike! Vajon milyen ajándékot készíthetne még? Az itt lévő levél, amelyben szívét nekem szenteli, nem a legnagyobb elgondolható ajándék-e? Számomra nem nyújtható becsesebb zálog, mindenekelőtt azzal, hogy Magasságod vette a fáradságot, hogy saját kezűleg ilyen hosszú levelet írjon. Minden jót, Leuven, az 1519. évben, április 20-án. Saját kezűleg írta Rotterdami Erasmus.

11 Ausztriai Ferdinánd (1503-1564), V. Károly testvére, 1526-tól Magyarország és Bohémia királya, 1556-tól császár.

12 Rotterdami Erasmus, A keresztény fejedelem neveltetéséről, ford. Csonka Ferenc, Bp., Európa, 1987.

112 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-4