Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson

Kustár György

tanulás révén újra elsajátítja azt.96 97 Tehát nem szövegekkel konzultál, hanem vagy a hagyományt továbbadó személyhez, mint forráshoz tér vissza, vagy pedig ahhoz a körhöz, melyben azt fenntartják. Papias maga erről így ír: „Ha valaki azzal jött oda hozzám, hogy ő még beszélt a presbiterekkel, tőlük a presbiterek mondásai után érdeklődtem: Mit mondott András és mit Péter vagy Fülöp, Tamás, Jakab, mit János vagy Máté vagy más valaki az Úr tanítványai közül. Miket mondott Arisztión vagy a presbiter János, az Ür tanítványai, én ugyanis azt tartottam, hogy nincsen akkora hasznomra az, ami a könyvekben van, mint az, amit élő és maradandó szavakból ismerhetek meg. ' r Papias arra a bevett szokásra is példa, mely a komolyan érdeklődő zsidó tanítványokra jellemző: egy-egy tekintélyes rabbi normatív értelmezésének elsajátításához akár napokat utaztak, hogy a mestert személyesen kereshessék fel, és tőle tanulhassák meg, amire kíváncsiak.98 Ez Pál apostol esetében is érdekes lesz, mivel arábiai tartózkodása után saját elbeszélése szerint Jeruzsálembe megy felkeresni az ott tartózkodó apostolokat. Ennek célja minden valószínűség szerint nem egy baráti beszélgetés volt, hanem a tanítói tekintélyek felkeresése, és a tőlük származó tanítás elsajátítása (értsd: Ttapakdpßavsiv = átvenni úgy, hogy birtokolni, azaz megtanulni, memorizálni!).99 Papias később, amikor saját forrásairól nyilatkozik, mint tekintélyszemélyekre, főként Aristonra és János presbiterre hivatkozik, de abban a stílusban, ahogyan azt a zsidó rabbik tették: „rabbi A ezt mondta rabbi B nevében.”100 Ez az alapvető hagyományozási metódus lényegében megfelel a zsidó tradícióközvetítés mechanizmusainak: egyfelől individualisztikus, ami azt jelenti, hogy a hagyomány továbbadásáért nem általában vett csoportok felelnek (mint Bultmann esetében a „hellénisztikus gyülekezet”), melyekhez „általános” és a gyülekezet szükségét tükröző önmozgó tradíciók köthetők, hanem konkrét rabbitól származnak, melynek tekintélye szorosan összefonódik az azt továbbadó személy hitelességével. Gerhardsson szerint, ha figyelmesen olvassuk a páli leveleket, hasonló, tekintélyszemélyekhez fűződő tanít- ványi (és tradíció-) láncolatot látunk: Péter ismerte Jézust, Pál ismerte Pétert, és a Korinthusba küldött Timóteus Pál hiteles tanítványa.101 Ez a láncolat nem pusztán az „apostoli” tekintély elfogadtatására irányuló hivatkozási alap, hanem mindig a tanítás forrásának helyét jelöli meg, és a tanítás hitelességét hivatott biztosítani.102

Ha Lukács kétkötetes művét vesszük szemügyre, Gerhardsson szerint először is le kell számolni azzal az előfeltevéssel, hogy az evangélisták vagy elkötelezett teológusok,

96 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 169.

97 A szöveget Id. Vanyó László (szerk.): Euszebiosz egyháztörténete, 3. 39. 4. i.m. 140. A görög nyelvű szöveg online forrása http://www.textexcavation.eom/papias.html#eusebius, megtekintés ideje: 2015. május 21,12:47.

98 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 101.

99 Gerhardsson: Origins, 36, Memory and Manuscript, 297k.

100 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 207.

,0’ Gerhardsson: Origins, 79. (Gal 1,18; 2,1-14; IKor 4,16k.), uő.. The Gospel Tradition, 11. fejezet (59-65.)

102 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 194kk, 258, uő., Origins, 27kk.

40 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1