Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Kustár György mely egy adott bibliai szöveghely köré épül.79 Továbbá az írott jegyzetek használata80 a tanok rövid összefoglalása (kelal), mint memorizációs támpont81, a tanító türelmes pedagógiai célzatú ismétlése a szöveg elsajátításának pillanatáig,82 és a folyamatos magányos repetíció segíti a szövegek pontos megjegyzését.83 Általában a tömörség vagy rövidítés (derek qesarah), mint fontos alapelv, szintén az effektiv memorizálást szolgálja.84 A szöveg így a több éven keresztül zajló tanulási folyamatban olyan stabilitást nyer, mely számunkra nehezen elképzelhető pontossággal rögzíti a hagyományt. Maga a hagyományozás azonban nem öncél. A rabbik kritikával illetik azokat az írástudókat, akik ugyan kiválóan ismerik (= fejből tudják) a hagyományokat, de nem értik őket.85 A valódi cél a „meditálás”, a megértés és megélés, a tradíció „belsővé tétele” (internalization) — a hagyományban élő és vele egyetértésben létező rabbi.86 A keresztyén hagyományozás jellemzői A születőben lévő őskeresztyén egyház tanítása nem pusztán valami egészen új „prog- rammatikus tradíció”, melynek minden eleme más vagy új, hanem ezekben a formálódó struktúrákban öntudatlanul is továbbadódnak „de facto tradíciók”, azaz átörökölt minták, melyeket éppen azért nehéz fellelni, mert egészen természetesen és kommentárok nélkül húzódnak meg a háttérben.87 Ilyen elemek a zsidóságtól örökölt hagyományozási technikák vagy magának a tradíciónak tulajdonított súly és szerep. Gerhardsson szerint a zsidó és hellénisztikus oktatás közötti különbség is visszaköszön a keresztyén „pedagógiában”, miszerint a hagyományozás célja nem a szavak saját megfogalmazásban történő kreatív továbbadása, hanem a mester szavainak a mester nevével együtt memorizált szó szerinti megőrzése.88 Érdekes, hogy Gerhardsson Úgy látja, az ősegyház tradíciótörténete megőrzi a szóbeli és írásbeli Tóra zsidó-rabbinikus megkülönböztetését is. Az írott Tóra átemelt örökségként megtartja a maga tekintélyét, a keresztyén hagyomány viszont mint annak helyes értelmezése (midrash) lép elő.89 Sokáig az őskeresztyén tradíció szóbeli hagyományként terjed, és ebben azt az egyszerű — és az ókorban általánosan elterjedt - elvet követi, miszerint a hagyományt szóban kell továbbadni. Az írásba foglalás a továbbadásnak csak végszükség esetén elfogadott, de akkor is gyanúval kezelt formája.90 Valószínűleg az evangéliumok első fogalmazványai a szóbeli Tóra továbbhagyományozásának pedagógiai szükségletei79 uo., 148. 80 uo., 159, uő., Origins, 21. 81 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 138kk. 82 uo., 135. 83 uo., 167k. 84 uo., 136kk, uő., Origins, 19. 85 Gerhardsson: Origins, 24. uő., Memory and Manuscript, 106k. - Ezek a tanítók azt a kritikát kapják R. Nahman ben Isaac-tól, hogy olyanok, mint egy tekercsekkel teli kosár, (b Meg. 28b) 86 Gerhardsson: Origins, 24, uő., The Gospel Tradition, 12. 87 Gerhardsson: The Gospel Tradition, 14kk, 17kk. 88 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 130kk. 89 uo., 202, 226,243, uő., Origins, 33kk. 90 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 197,199. 38 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
