Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson

Szabadság az ortodoxiában'

verba-)ának továbbadását és kreatív értelmezését, adaptációját, átrendezését, kiegészítését is.71 A „szóbeli szövegek” tehát nem minden esetben azonos súlyúak: a mishna precízebben továbbadott, mint a baraiták, a haggada formulái nem változnak, míg a halacha-típusú hagyomány variábilis. A „magyarázatok” tartalmilag is változhatnak. Viszont vita csak az interpretációk között adódik, és nem a tekintélyként rögzült szóbeli szöveggel kapcsolatban — ezt helyesnek tekintették, és az összes értelmezést ez alapján korrigálták.72 A végső tekintély minden esetben az írott Tóra, így az is előfordulhatott, hogy egy a szóbeli tórában örökölt „szent hagyományt” törölnek. Ennek a korrekciónak, vitának a helyszíne azonban már a beth talmud (Tiabn JYO), vagyis a „felsőfokú oktatás” szintje, ahol a tanítvány a tapasztalt rabbik vitájához hozzájárulva az értelmezés művészetét (sebarah és gemarah) sajátítja el. Ez a szint „a Tóra-val való együttmunkálkodás”, a doktrinális szövegek értelmezése és a normatív értelmezés kialakítása, mely szemben az első két szint receptív jellegével, már a produktivitást szorgalmazza és fejleszti.73

Az memorizációra épülő tanulás azonban minden esetben elengedhetetlen előfeltétel a későbbi értelmezés kifejlesztéséhez.74 Sőt, a legfelsőbb oktatási szinten is jelen van korábban nem megtanult hagyományok ismétlés utáni elsajátítása.75 A memorizációt segítő módszertan eszközeiben sokrétű: eleme az énekelve tanulás (cantillatio),76 a metrikus felépítés, a szövegek sorainak alfabetikus rendezettsége,77 asszociációs technikák,78 a parallelizmus különböző fajtái, a Szentírás szövegének vezérfonalként való használata (simán ]Q’D „vezető szöveg”, a technika pedig a mi- drash-technika) vagy a magyarázatok téma szerinti rendezettsége {mishna-technika),

kategóriájában leírt tradíció-felfogását. Neusner „fundamentalizmussal" vádolja (Neusner Jacob: The Problem of Oral Tradition, Kairos, 1972/14, 57-70.), Kenneth E. Bailey pedig Gerhards- son elméletét a „formálisan kontrollált tradíció"-elméletek közé sorolja, vagyis azt állítja, hogy Gerhardsson a hagyományról pusztán mint változhatatlan stabil egységek összességéről beszél. (Id. Bailey, Kenneth A.: Informal Controlled Oral Tradition and the Synoptic Gospels, Asia Journal of Theology, 5. évfolyam, 1991/1,34-54. Válasz Bailey kritikájára: Gerhardsson, The Secret of the Transmission, 5, vö. uő„ Origins, 67-91.), és Smith hasonló irányú kritikájával szemben Tradition and Transmission, 37-40. Id. bővebben alább.

71 Gerhardsson: Tradition and Transmission, 38k.

72 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 97.

73 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 132,TTECh 18. A két alapszintű iskola tanítói a soferim és a maschnim a rabbik részéről folyamatos kritika tárgyai. Kritikájuk éle nem műveletlensé- gükre irányul, hanem esetükben a memorizáció túlhangsúlyozását nehezményezik a kreatív értelmezés rovására. (Gerhardsson: Memory and Manuscript, 106kk.)

74 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 105k. Ebben Gerhardsson részben Marcel Jousse, másrészt Ivan Engnell felfogását követi. A hagyományozási technikák felfedezésében és a gerhar- dssoni alkalmazásban Jousse-nak oroszlánszerepe van. Id. Marcel Jousse, Antrolopogiedu Geste, Les Editions Resma, Paris, 1969. és Études depsychologie iinguistique: Le Style oral rythmique et mnémotechnique chez les Verbo-moteurs, Paris, Gabriel Beauchesne, Éditeur, 1925. Főként ebben az utóbbi műben szól a szó szerinti hagyományozásról.

75 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 116-119.

76 uo., 166kk, uő„ Origins, 21 k.

77 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 150.

78 uo., 149.

2016 -1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 37