Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kustár György: "Szabadság az ortodoxiában" - A formatörténeti módszer kritikájának egyik elfelejtett klasszikusa: Birger Gerhardsson
Kustár György asszociációs technikákkal értelmezik a szent szövegeket, annak érdekében, hogy az élet minden területére irányelveket és konkrét szabályokat találjanak.45 Ebből a szabadságból az következhetne, hogy a hagyományozás igencsak folyékony állapotban volt, stabil eredeti szöveg, vagy kiforratlan módszer nélkül. Ger- hardsson szerint azonban a kumráni szövegek némelyikének, például az Ézsaiási szövegnek (1QS) és a Zsoltárok gyűjteményének (4QPs) létezett egy „mazoretikus” verziója, melyet alapszövegnek tekintettek.46 Emellett minden valószínűség szerint a templomban, a főpap birtokában letétbe volt helyezve egy autentikusnak és standardnak tekintett Tóra-másolat, mely alapján a másolt szövegek javíthatók voltak.47 A tendencia általánosítható kettős iránya világos: az értelmezés egyfelől a szöveg sokszínűségének kifejtését jelentette, másfelől az ezt megalapozó szöveg változtat- hatatlanságának megőrzését.48 Végső soron úgy tűnik, hogy az egész folyamat, a szöveg autentikus megőrzésére irányuló sokirányú erőfeszítés — az abszolút hiteles szöveg megléte a templomban, az állandó korrekció, a ketib (az írott) megőrzése a qere-wú (az olvasottal) szemben - mind belső igény, önálló funkció, ha úgy tetszik, sajátos „Sitz im Leben”.49 „Ez [a megőrzésre irányuló erőfeszítés] egy önmagában teljes tevékenység volt, nem összetevője az igehirdetésnek vagy útmutatásnak.”50 A hagyományozás technikái Az írott Tóra konzerválása a farizeusi-rabbinikus judaizmusban három összefüggésben valósult meg: 1. szándékos és módszeres prezerváció (másolás), 2. átadás oktatási céllal (elemi instrukciók, szövegmemorizálási technikák), 3. kultikus reprezentáció (a pontos visszaadás hangsúlyával). Az írott Tóra továbbadásáért az írástudók feleltek {sofer ”1310,), megfelelője a hellén iskolák alapszintű oktatója, a grammatikos), de ez a csoport általában megkülönböztetendő a rabbiktól, akiknek hellén párja a sofistes.51 Valószínűleg ez a csoport a későbbi masszoréták elődjének tekinthető, és egy részük oktatott, másik részük viszont komoly szövegkritikai munkát végzett, a templommal és a hivatalos „lektorokkal” is kapcsolatban állva.52 A szent szövegek sokszorosítása 45 uo.,36. 46 uo., 38. 47 uo„ 54. 48 uo.,40. 49 uo., 42, 55, uő„ Origins, 38k. 50 Gerhardsson: Origins, 38kk. Maga az a tény, hogy például a Jakab levelének tanításában a jézusi hagyományanyag csak allúzióként szerepel, arra utaló jel, hogy a hagyományt nem instruktiv céllal adják tovább: egyszerűen meg kívánták őrizni és hitelesen továbbadni. Ez a felfedezés döbbenti rá Gerhardssont arra, hogy elválhatott egymástól a parainézis és a továbbadás Sitzim Leben-je. (Id. uo., 38,77. Az érvet megismétli Samuel Byrskog, Story as History, History as Story-The Gospel Tradition in the Context of Ancient Oral History, Brill, Boston/Leiden, 2002,174, és ott a Jézus-tradíció anonimitását próbálja nem túl meggyőzően igazolni ezzel a tézissel. Ez nemazeredeti tézisnek, hanem indokolatlan, apologetikus használatának gyengeségét mutatja.) 51 Gerhardsson: Memory and Manuscript, 45, 60. 52 uo., 50k. - A két tevékenység nem zárta ki egymást. 34 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-1
