Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sándor Endre: A temetési prédikációkról Csikesz Sándor és Darányi Lajos igehirdetései tükrében
A temetési prédikációkról: Csikesz Sándor és Darányi Lajos igehirdetései tükrében alkalommal (a dobozokba zárt beszédeiben is) a „halált legyőző Krisztus, az élet fejedelme” az igehirdetés középpontja, akire figyelnie kell a gyászoló gyülekezetnek. Mesteri módon tudja kezdeni igehirdetését, amivel azonnal felkelti a hallgatóság figyelmét: „Lombhullató november eleji délutánon lehullott az élet fájáról immáron néhai... testvérünk” (lThessz 4,13—14 alapján elmondott igehirdetésben). Vagy pedig: „Az egyik alapige mintha fényképe lenne a ti bánatotoknak... A másik alapige pedig ezt ragyogtatja fel, ami ezen a sötét képen túl van” (Sir 1,12 és Róm 8,28 alapján elmondott igehirdetésben). Valóban, Darányi Lajos számára ,,[a] temetési prédikáció az a legnagyobb háló, ami egy református lelkipásztor kezébe kerül”. Bárcsak az lenne a mi kezünkben is! Nagyon fontos az, amit mindkét igehirdetőnél érzékelhetünk, ahogyan Werner Schütz írja: „Van, aki átmegy az életen, mintha vak lenne, nem lát semmit a jelentőségéből, és a prédikációja absztrakt és nem szemléletes, a másik egy óra alatt olyan sok mindent lát, hogy nem is tud mindent megragadni és megtartani, és tele van történetekkel és élményekkel... Mindig új szempontból nézi az emberismeretet és a helyzetismeretet. így állnak elő a rövid történetek, korábbi útmutatások, a saját megtapasztalás és saját élmény átadása, és az biztos, hogy magán hordozza az eredetiség bélyegét!”19 Tanuljuk meg ezt tőlük. 19 Schütz, Werner: Probleme der Predigt, Göttingen, 1981,245. 2016 - 3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 105
