Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sándor Endre: A temetési prédikációkról Csikesz Sándor és Darányi Lajos igehirdetései tükrében

A temetési prédikációkról: Csikesz Sándor és Darányi Lajos igehirdetései tükrében

Elrettentő példaként idézi, hogy valaki úgy fogalmazott, hogy „édesanyja temetésén a lelkész egy sok más halottra ráillő beszédet mondott ’s bizony őt egyáltalában nem hatotta meg”. (Ref Lapja XXI. 24).

„Az emberek nagy részét mindig nyomasztotta az életben elfoglalt szürke, egyforma és jelentéktelennek látszó helyük. Talán azért is kívánják azt, hogy legalább a temetésükön jobban kirajzolódjék földi életük sajátos arculata. A nagyvárosokban való tömörülés és az ezzel együttjáró elszíntelenedés csak fokozza manapság a megkülönböztető, egyedi vonások számontartásának igényét. Csüggesztő hatást gyakorol a szinte futószalagon végbemenő temetések sokasága is, nem tudnak belenyugodni abba, hogy szerettük halála csak egy a sok közül... ”8 Luther Márton szerint is „ [ö] rök tirannusként lép elénk a halál. Ennek a ténynek azonban vágyakozást kell ébresztenie az emberben egy olyan másik medicina iránt, amelyet az ember végső szükségében- használhat. Isten tehát először megrettent bennünket, de nem azért, hogy elpusztítson. Azoknak, akik megrettentek, s elveszítették magabiztosságukat, vigasztalást ígér és lehetőséget nyújt arra, hogy új reménységet merítsenek” — idézi Bölcskei Gusztáv.9

Az első keresztyének a halál napját születésnapként ünnepelték, írja Gottfried Voigt10 a Zsid 4,1—11-re épített tanításában a temetéssel kapcsolatban. Szerinte a temetési igehirdetésekben meg kell láttatni azt, amire sokan „nem gondolnak, hogy úton vagyunk. S az úton létei azt jelenti, hogy az otthonunk előttünk van... Isten a mi vezetőnk.”

A temetési igehirdetésünk feladata nem lehet más, mint hogy az embereket, „akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a helyzettel, lehetőleg ezen a szakaszon továbbsegítsük /átsegítsük ŐKET”olvassuk az egyik német temetési prédikációkat tartalmazó kötet első belső fülszövegében.11 Manfred Seitz és Herbert Breit a készüléshez a következő rendet ajánlja: 1. A helyzet átvétele: a, esetábrázolás; b, hozzátartozók reakciója; c, lelkész általi feldolgozása. 2. Homiletikai reflexiók: a, textusválasztás; b, az exegézis tematikus összefüggése; c, a textus viszonya a szituációhoz. Ezt követi a prédikáció kidolgozása, lehetőleg imádsággal, s ilyen példákat nyújt a Calwer Predigthilfen Beerdigung című kötete.12

,A jó temetési igehirdetés — írja Fekete Károly13 — az Ige életszerűségének talán a legfényesebb bizonyítéka. Míg más prédikációs alkalmakon verítékezve kell keresni a példákat, addig itt adva van a család helyzete, az elhunyt életkörülményei. Az Ige fényében felmutathatok azok a lelki értékek, amelyek megvoltak az elhunyt életében.”

8 Uo., 262.

9 Bölcskei Gusztáv: A halálon túl. Öt évezred filozófiai és theológiai válaszaiból, Debrecen, 1991 (DRTA Etikai és Szociológiai Szemináriumának Füzetei, 1), 20.

10 Voigt, Gottfried: Taufe - Trauung - Beerdigung, Erlangen, 1993 (Lutherische Kirche in der Welt, 40), 9- 23. A szerző előadássorozatát 1991. október 22-24. közt hallgathattam Gallneukirchen- ben (Ausztria).

11 Nitschke, Horst (hrsg.): Worte am Grab heute gesagt, Güttersloch, 1971.

12 Breit, Herbert - Seitz, Manfred (hrsg.): Calwer Predigthilfen: Beerdigung, Stuttgart, 1974.

13 Fekete Károly: A temetési igehirdetés kérdései, Debrecen, 1993,24,34-36 (ajánlott irodalom).

2016 -3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 103