Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál kéziratos prédikációinak tanulságai

Csorba Dávid

szalonikai levél vagy a Heidelbergi Káté kapcsán), s van ezek közt két olyan kötet (Kt. 261, 1677), melyek vegyes szövegekből épülnek fel (az egyik kötetbe újszövetségi exegézis és Heidelbergi Káté is került, a másik igazi miscellanae). Több kötet első lapjain olvashatók a keletkezési körülmények, a datálás adatai: Kt. 262 (Hotyka, 1693. márc. 4.-től 1696), Kt. 263 (Szatmár, 1701 — Debrecen, 1705), R. 552 (Debrecen, 1704-5), Kt. 1677 (Szatmár, Diószeg - Debrecen, 1705. dec. 3.), Kt. 261 (Szatmár, Debrecen — Liszka, 1705. okt. 19.). Ezekből több a szatmári vész után készült újraírt jegyzet (Kt. 261, 263, 1677). 1703. szeptember 28-án történt meg a város felégetése, s ekkor kellett gyorsan a házakból kimenekülni. Ember Pál egyik fennmaradt levele azt jelzi, hogy nem vitt mindent magával, hanem elzárt bizonyos dolgokat egy raktárban, melyeket megkísérelt visszaszerezni a várost kifosztó kurucoktól. Ezek után pedig a kötetelőszavak alapján megállapítható, hogy másolatokat készített az egyháztörténeti gyűjteménye darabjairól, és ekkor készültek ezek a kis kötetek is. Ide másolta be ugyanis tematikus rendezésben a bibliamagyarázatos beszédeit, melyek különböző korban és helyen születtek.

Debreceni Ember Pál a jelen ismereteink szerint 1678-ban mondhatta első, ma már szövegében nem ismert beszédét Komáromi Csipkés György búcsúztatójaként, s 1709-ban a lista szerinti legutolsót. Ismerve a kora újkori magyarországi protestáns oktatási rendet, valószínűleg nem ez volt a tényleges első megszólalása, ugyanis a le- gációk alkalmával korábban is mondhatott beszédet, tarthatott könyörgéses alkalmat vagy prédikálhatott egy felsős, tógás diák. S nem ez lehetett az utolsó beszéde, hiszen a jelenlegi ismereteink szerint haláláig lelkészként szolgált. Jelenleg azonban a forrásaink alapján ezekről a fenti határpontokról van információnk.

A mellékletben közölt táblázat adatsora — mely a korábbiakból is következően nem lehet teljes — 346 prédikációt sorol fel. Ez egy átlagos életpályához mérten is kevés. Elegendő kortársainak eseteit felidézni. Sajószentpéteri István 16 évig várt, hogy megjelenjen egy kötete, s annak előszavában azonnal jelezte - mintegy az olvasói támogatásra apellálva —, hogy vannak még vmi 2000 notacskaim (jegyzeteim, feljegyzéseim, s nem dalaim értelemben).14 Mivel a felszentelése 1679-ben volt, ezt pedig 1697-ben írta, a 18 év alatti 2000 beszéd évi 120 prédikációt és szövegmagyarázó elemzést jelenthet. Diószegi K. István, egy nehéz sorsú szegénylegény árvagyerekként a város költségén tanult, kántorizált éveken át, mire 25 éves fejjel eljutott oda, hogy külföldre indulhasson. Doktorátust szerzett, hazatért, több helyen szolgált, majd biharmelléki esperesként halt meg. Ki-osztatott Talentum című első kötetének előszavában örökítette meg az élettörténetét, s ő is hasonló termékenységre utalt, mint az előbb említett lelkész. Szövegei 4 crudában (bekötés nélkül), 2000 beszéd, s a bű népű ekklézsiában nem maradt ideje ezeket sajtó alá rendezni.15 Summa sum- márum, Ember Pál összes fennmaradt beszéde egy évi termést ha kitesz, ilyen módon tehát nem reprezentatív.

14 Sajószentpéteri István: Táncz pestise, Debrecen, Vincze, 1697 (RMK1,1501).

15 Diószegi István: Ki-osztatott talentom, Debrecen, Rosnyai, 1679 (RMK 1,1229).

66 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3