Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Nagy Réka sával zajló iskolát. Az egyénre koncentráló kultúrakutatás és élettörténet-kutatás jegyében megjelent munkák közül dolgozatom elméleti hátterének a Specialisták. Életpályák és élettörténetek kötetet, s az abban megfogalmazott és alkalmazott módszertant tekintem.3 Dolgozatom másik meghatározó elméleti háttere szintén a kolozsvári iskolához kötődik. A populáris írásbeliség kutatásának iránymutató szintéziseként tekintek Keszeg Vilmos Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség című munkájára.4 A vázolt elméleti és módszertani irányultságot követve dolgozatomban, Szabó Miklós élettörténetének lejegyzését követően, egyháztörténeti és kegyességtörténeti szempontok alapján kívánom értelmezni a megjelölt kéziratos hagyatékot. Szabó Miklós élettörténete Szabó Miklós 1907. május 17-én született Szilágybagoson (Boghi§, Románia) református középparaszt családban. A család nyolc gyermeke közül ő volt a második. Már ötéves korában megtanult olvasni két évvel idősebb bátyjától. A hat elemit végezte el, de ahogy azt gazdag kéziratos hagyatéka igazolja, az írással élés életpályája egészén tetten érhető. Az I. világháború kitörése a falu életében is változást hozott. Szabó Miklós ezt az időszakot önéletrajzában és helytörténeti munkájában örökítette meg. 1914. július 31-én mozgósították a hadköteles férfiakat. Az I. világháborúban édesapja is részt vett, ahonnan 1918 őszén tért vissza. Távolléte alatt az édesanyára és a gyerekekre hárult a nehéz mezőgazdasági munkák elvégzése. A trianoni döntés következtében kisebbségi helyzetbe került emberek számára megváltozott annak a világnak a rendje, amelynek ismerték szabályait, amelyben korábban otthonosan mozogtak, amelynek ismeretében megtervezték életpályájukat. A megváltozott viszonyok egyéni és közösségi életstratégiák újrafogalmazását, alkalmazkodást kívántak meg. Szabó Miklós a hat elemit a magyar világban végezte, s elmondása szerint szülei nem zárták ki taníttatásának lehetőségét. A megváltozott viszonyok között ennek esélyei azonban jelentősen beszűkültek.5 Számára, ahogy falubeli kortársai számára is, a gazdálkodó életforma megélése jelentette a legkézenfekvőbb lehetőséget. 1929—1930 között katonai szolgálatot teljesített Constantán a 13-as tüzérezredben. Életének ezt az időszakát szintén verseiben dokumentálta, felvillantva a kisebbségi helyzetbe került férfiak közös tapasztalatát jelentő katonáskodás sajátosságait. 3 Keszeg Vilmos (szerk.): Specialisták. Életpályák és élettörténetek I—II, Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2005. 4 Uő: Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség, Kolozsvár, KJNT- BBTE, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, 2008 (Néprajz egyetemi jegyzetek, 3). 5 A két világháború közötti Románia diszkriminatív oktatáspolitikájára vonatkozóan I. Bardi Nándor: A romániai magyar kisebbség a két világháború között, in Bardi Nándor- Fedinec Csilla—Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Bp., Gondolat Kiadó- MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 74-83. 44 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016-3
