Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Ábrahám elhívása, mint a nagy kezdet: Az lMóz 12, 1-3 grammatikai elemzése a Massorah fényében

Ábrahám elhívása mint a nagy kezdet: Az IMóz 12, 1 -3 grammatikai elemzése a Massorah fényében

ponton YHWH szavával (intűi — Móz 12,1). Ezért követik a 'mp. jqtl formát a következő jqtl formák: '^foSJjsn, ^piaxi. Az azonos igealakok jelzik a YHWH szavával szoros összefüggésben álló eseménysor elemeit. Ezek közül a bibi ’iab pOTisn nyilván annak a csodának a megértésére koncentrál, hogy YHWH népe nem csupán belső kohéziójára nézve tekinthető vallása által YHWH népének, hanem megállja helyét politikai hatalomként is, mint egy ország a sok közül, de specialitása abban van, hogy YHWH a népek szeme láttára mutatja meg hatalmát saját népén keresztül a többi nép számára.45 Az igei formák ebben az összefüggésben tekintenek azokra a külső szempontokra, melyekre nézve hirdetik YHWH tetteit, egy nép életében s azon keresztül tulajdonképpen az O nagyságát, mások számára is látható módon. Itt van jelentősége az áldásnak, amire a Massorah figyelmeztet a fentebb mondottak szerint, vagyis hogy a kétszer előforduló esetéből az egyik írásmódja defektiv, a másiké

teljes (bn lm ón nn ó). Hogy mi a jelentősége a ■ip'ntq-nak defektiv írással (IMóz 12,2), azt látjuk. A másik eset (nap-mi - IMóz 27,7) tanulsága a következő: Izsák vénségében megáldaná Ezsaut, de Rebeka Jákobnak szánja az atyai áldást, melynek megvalósulásához megváltoztatja Izsák Ézsauhoz intézett szavait, csökkentve Izsák vágyának szenvedélyességét (,üs; ipaan - 27,4 — ezt Rebeka nem így adja tovább), előtérbe helyezve YHWH akaratát (nin' 73b npp-mi - 27,7), Jákobnak címezve az áldást.46 Ebből derül ki, hogy nem mindegy, milyen eseménysor része az áldás, és kinek a személyéhez kötődik. Ábrám története azt hirdeti, hogy csak a YHWH szavában gyökerező áldás vezet célhoz. Izsák hiába akarta megáldani Ezsaut, az áldás Jákob vonalán ment tovább. Lehet, hogy az áldásnak nagyon emberi eszközei vannak, sokszor nagyon emberi körülmények között, de a YHWH személyében gyökerező áldásnak célba kell érnie, és azt nem lehet kiragadva, elszigetelten, emberi érzésekhez kötni ("Síp? ^pnpn - 27,4), mert az valójában csak YHWH-hoz kötve működik (mrr qpb npp-mi - 27,7).47 Ezt Ábrám áldása esetében időben hangsúlyozza YHWH

45 A 'ia fogalma: „da vorhanden ist, wo eine Menschengruppe nach Abstammung, Sprache, Land, Gottesverehrung, Recht und Heerwesen zu einer Einheit zusammengefaßt und gegen Außensthende abgeschlossen ist..."; Izráel mint ob: „weil Jahwe Israels Gott ist", de mint 'i:: „weil Jahwe seine Größe und Macht in den sein Volk befreienden Taten und Wundern und in seiner Erwählung Israels aus den Völkern geoffenbart hatte"; az ob: „people or nation in its aspect of centripetal unity and cohesiveness"; a 'is: „is linked inseparably with territory and government and what we would today call foreign relations" - Hulst, A. R.: os/'is, in: Jenni, E. (Hrsg.) unter Mitarbeit von Westermann, C.: Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament, Band II., München, Chr. Kaiser Verlag, Zürich, Theologischer Verlag, 1979, 311-313, 315-316.

46 „Rebekah...modifies Isaac's words to Esau...omits all the remarks about hunting...then continues »that I may bless you in the Lord's presence before I die«." By changing »my soul« to »I«, Rebekah seems to be playing down the strength of Isaac's desire to bless Esau, while by adding »in the Lord's presence«, she is emphasizing the importance of what Isaac proposes to do...she seems to be insinuating the importance of Jacob acquiring the blessing while minimizing Isaac's determination to bless Esau." - Wenham, G. J.: Genesis 16-50., (Word Biblical Commentary) 2., Nashville, Tn.,Thomas Nelson, 1994,206.

47 „Terwijl het in vs. 4 mocht lijken, als was de zegen slechts een zaak van de aartsvader...word hier aangeduid, dat zegenen slechts ten overstaan, en dus onder de goedkeuring van de God

2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 21