Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 1. szám - RECENZIÓ - Győri István: Kosztasz Emmanuilidisz: Pál apostol imádságai

Győri István hogyan és miért imádkozik. A magyarázott igeszakaszok a következők: Róm 1,8- 10; 1,21; 8,15.26-27; 10,1; 12,12; 14,6; 14,11; 15,5-6; 15,13; 16,20.24; 16,25-27; lKor 1,4-8; 14,13; 14,14; 14,15; 14,18; 15,57; 2Kor 1,3-4; 1,11; 9,11-12; 9,14-15; 12,8; Ef 1,15-19; Ef 2,18; 3,12; 6,18-20; Fii 2,19; 4,6; 4,19-20; Kol 1,9-12; 4,2; Kol 4,12-13; IThessz 1,2-3; 2,13; 5,23; 2Thessz 3,1-2; 3,16; lTim 4,4-5; 2Tim 1,3; 1,16-18; 4,14; Filem 4,7; Zsolt 66,18; És 59,1-2; lPét 5,5-6; Lk 18,9-14, Mt 6,4- 15; lPt 3,7; Jak 4,3. Ezek után a szerző magyarázati módszerét néhány jellemző szemelvénnyel szeret­ném bemutatni. A 9. oldalon ezt írja a Róm 1,21 magyarázataként „Isten megmutat­ta magát az embernek a teremtésben, de az emberek akkor is és most is készek arra, hogy használják a teremtett világ javait és Isten áldásait, de arra már restek, hogy ezért dicsőítsék Istent és hálát adjanak neki. Amikor imádkoztok, vigyázzatok, hogy ne csökkenjen le a dicsőítés és a hálaadás.” A 17. oldalon az lKor 9,11-12-höz ezt írja: „a szegények megsegítésére adott áldozat nem csak az ő szükségeiken segít, de alkal­mat is ad arra, hogy még több hálaadás szálljon fel Istenhez, hiszen minden áldásnak a forrása őnála van.” Ugyanitt a 2Kor 12,8-hoz ezt írja: „ahogy az Úr háromszor imádkozott a Gecsemáné kertben, Pál is háromszor kérte, hogy távozzon el a tüske a testéből. Kérésére ugyan nemleges választ kapott, de megkapta Isten kegyelmé­nek a bizonyosságát, ekkortól Pál éjjel és nappal a többiekért imádkozott, ez volt az egyetlen, amikor önmagáért imádkozott.” A 39-40. oldalakon az IThessz 5,23 ma­gyarázataként ezt írja: „az apostol bensőséges imája ez, aminek témája a teljes ember teljes megszentelődése.” Itt exkurzusként a magyar olvasók számára meg kell jegyezni valamit. Elterjedt az a felfogás, hogy az ember a test-lélek-szellem fogalmaival írható le. Ez a szóhasználat a külföldön, elsősorban az Evangéliumi Iratmisszió által kiadott könyvek által került be az egyházi szóhasználatba. Valójában azért volt erre szükség, hogy a németben és angolban használatos szavakat: Fleisch — Seele — Geist, illetve flesh — soul — ghost szóról szóra lefordítsák. Ennek alapján született meg Szentlélek helyett a szent Szellem megfogalmazás, ami teljesen idegen a bibliafordításainktól, és félreérthető is, hiszen a köznyelvben a szellem egészen mást jelent: vagy kísérteiét, vagy valami intellektuális dolgot, pl. szellemi munka a fizikai munka ellentéteként. Szerencsére nem is honosodott meg szélesebb körben ez a szóhasználat, ráadásul en­nek javaslói általában arra hivatkoztak, hogy ez felel meg a bibliai szóhasználatnak, ahol is a pneuma, a pszüché és a szarksz szavakat találjuk. A valóságban azonban az újszövetségi szóhasználat ennél sokkal árnyaltabb, jó példa erre ez az igehely, itt is lát­hatjuk, hogy Pál a teljes ember megszenteléséről beszélve a ocopoc, tp'uXrl és xtvsupa fogalmakat használja. „Isten munkája nem a részleges, hanem a teljes megszentelődés Isten a mennyei Atya Jézus Krisztus által, és akik őt szeretik, megtelhetnek ezzel a reménységgel, hogy a megszentelés munkáját nem csak elkezdte, de be is fejezi az őt szeretők életében, teljesen átformálva őket.” Már ez az ismertetés is segítség lehet abban, hogy jobban megismerjük az imád­ságról szóló bibliai tanítást, készíthetünk akár egy bibliaóra-sorozatot belőle, igazod­va a szerző eredeti ajánlásához, aki egyháza imádkozó tagjainak ajánlja könyvét azzal 108 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1

Next

/
Thumbnails
Contents