Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szathmáry Béla: Magyarország Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (4. rész)
Kommentár (5) A parókia bármilyen eltérő használatára a presbitérium az esperes jóváhagyásával adhat engedélyt. Nem vitásan a legősibb joga a lelkésznek a maga és családja fenntartását biztosító tisztességes javadalmazáshoz való joga. A javadalmat az állásfenntartó köteles biztosítani, a lelkész joga pedig e kötelezettség teljesítésének igénylése, végső esetben pedig a követelés egyházi bíróság előtt való érvényesítése. A javadalmazás főbb formáit a díjlevél, a lelkész szolgálati szerződése tartalmazza. Két fő csoportra osztható, a pénzbeli és a természetbeni javadalmakra. Pénzbeli javadalomnak minősül a havonta rendszeresen fizetendő javadalom („fizetés”), továbbá az egyes szolgálatok elvégzéséért az egyháztagok által kifejezetten a lelkésznek juttatott pénzbeli adományok, mint a temetésért és az esketésért adott stóla. Tekintettel arra, hogy az egyháztagok jogai között sorolja fel az egyházalkotmányunk, hogy az egyháztagnak joga van, de egyben kötelezettsége is az egyház szolgálatait igénybe venni gyermeke keresztelésénél, házasságkötésénél, hozzátartozója temetésénél, joga van az úrvacsorái közösségben e sákramentum kiszolgáltatását igényelni, ezért tőle szolgáltatási díj nem követelhető. Különösen nem kérhető díj a sákramentumok kiszolgáltatásáért. A törvény kifejezetten rendelkezik is ezért, hogy a keresztelésért stóla nem kérhető. De ugyanígy helyteleníthető az a gyakorlat is, ha az egyháztagok számára végzett szolgáltatásokért fix díjat kér a lelkész, s azt mintegy díjjegyzéket a lelkészi hivatalban kifüggeszti. Kérhető díjazás, költségtérítés a szolgáltatások elvégzéséért azoktól az egyháztagoktól, akik bár tehetnék, de az egyház fenntartásához nem járulnak hozzá, azonban az egyházfenntartói járulékot a törvényi előírások szerinti mértékben fizető egyháztagoktól semmiképpen. Annak megfizetésével ugyanis az egyháztag teljesíti tagi kötelezettségét, így az egyház szolgáltatásait már alanyi jogként igényelheti. Kérhető költségtérítés a templom, az orgona, a harang használatáért a nem egyháztagoktól, a rendes liturgikus szertartást meghaladó igények teljesítéséért az egyháztagoktól is. A felajánlott, önkéntes adomány elfogadható, s elfogadása esetén a lelkész jövedelmét képezi, mely után nyugdíjjárulékot köteles fizetni mind az egyházközség (fenntartói járulék), mind a lelkész (tagsági járulék). Ebből következően a bevételek között szerepeltetni kell teljes mértékében, részbeni vagy teljes eltitkolása az értékhatártól függően szabálysértésnek vagy bűncselekménynek, és természetesen egyházi fegyelmi vétségnek minősül. Bevett gyakorlatnak számít az ún. stólamegváltás, amikor is a szolgáltatásokat igénybe vevő egyháztag vagy kívülálló adománya nem a lelkészt, hanem az egyházközséget illeti, s a lelkész annak változó mértékétől függetlenül mintegy átalányként a jövedelméhez hozzátéve kapja. Ugyancsak a lelkész pénzbeli javadalmához tartozik az általa ellátott tisztséggel járó pénzbeli javadalom, oktatásért, hittanórák tartásáért kapott pénzbeli ellenszolgáltatás. Mindezek úgyszintén a nyugdíjjárulék alapjához számítandók. A lelkészi életpálya kiteljesítése irányába mutató rendelkezése a törvénynek, hogy előírja az egyházkerületek számára az önálló lelkész pénzbeli javadalmazá2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 97
