Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Rácsok Gabriella beesik a „kultúra Krisztusa” felállással: teológiai igazságok kulturális formákban találhatók meg.102 Pope szerint ez a megközelítés az egzisztencialista gondolkodás teológiára gyakorolt hatásának következménye, vagyis annak, hogy az istenfogalom egyre inkább áthelyeződik a kifejezetten vallásos környezetből a szekulárisba, illetve a spirituális tartalom a nevelő és építő jelzők helyett egyre inkább a személyesség és az egyénileg jelentést adó jelzőt veszi magára.103 A hit esztétikai kategóriák mentén is értelmezhető. Beszélhetünk olyan „érzéki fogantatású, következésképpen esztétikai” élményről (inventio), mely során „ami már születése óta ott rejtőzött az ember istenképűsége mélyén, s most egyszer csak feltaláltatik, nyilvánvalóvá, világossá válik számára; nevezetesen a benne nyomot hagyott és vele kapcsolatba került Isten ismerszik meg”.104 Filmnézés közben adódhatnak ilyen felismerésszerű istenélmények, amelyek „később reflektív módon elméleti és gyakorlati tudássá”105 (certa notitia) válhatnak, de önmagukban ezek az istenélmények, istentapasztalatok nem elegendőek Isten megismeréséhez, még akkor sem, ha az istenélmény, istentapasztalás, mint olyan, fakadhat Isten lényéből. Ebben az esetben egy film megnézése nem hermeneutikai kérdéseket vet fel, hanem maga az élmény és annak értelmezése kerül a középpontba.106 Az ismertetett elméletekben (a szemléltetéstől a dialóguson át a találkozásig) - mint magában a vallás(osság)107 értelmezésében is - egyfajta elmozdulást találunk az intellektuálistól a tapasztalati, érzelmi irányába. A filmnézés egyben bevonódás is: a néző részévé válik a mozgóképi elbeszélésnek, mely során kapcsolatba kerül a transzcendenssel, amint beleérzőén vagy analóg módon megéli vagy átéli a szereplők egzisztenciális kérdéseit (élet értelme, jelentésalkotás, értékek). Többféle transzcendenciáról beszélhetünk tehát: egyfelől amikor az én felül-, kívül emelkedik önmagán, miközben saját létére reflektál, másfelől amikor az én felül-, kívül emelkedik önmagán, hogy találkozhasson a M/másikkal. Mindez pedig felveti és 102 H. Richard Niebuhr, Krisztus és kultúra, Harmat - SRTA, 2006,87-115. 103 Pope, Salvation in Celluloid, 10. 104 Békési Sándor, ERGON - A keresztyén esztétika teológiája, Budapest, Mundus Könyvek, 2010, 39-40. 105 i.m., 40. 106 Az esztétikai élmény fontosságát hangsúlyozza a hermeneutikai megközelítésekkel szemben pl. Susan Sontag, akinek a megállapítását akár a teológiai szempontú filmkritikára is érvényesnek tarthatjuk:„Nem az a föladatunk, hogy a lehető legtöbb tartalmat fedezzük föl egy adott műalkotásban, még kevésbé az, hogy több tartalmat préseljünk ki belőle, mint amennyi benne van. Nem, a mi föladatunk az, hogy visszaszorítsuk a tartalmat az őt megillető helyre, hogy képesek legyünk ismét magát a dolgot látni. A művészettel kapcsolatos bármiféle kommentárnak ma az a föladata, hogy a műalkotásokat - és hasonlóképpen tulajdon benyomásainkat - valóságosabbá tegye számunkra, nem pedig az, hogy kevésbé valóságossá. A kritikának azt kell megmutatnia, miként van az, ami van, nem pedig azt kell közölnie velünk, mit jelent." Susan Sontag, Az értelmezés ellen, Látó - szépirodalmi folyóirat, 11 (2000/7), http://lato.adatbank. transindex.ro/?szerzo=Susan%20Sontag (Megtekintés ideje: 2012.11.13.). 107 L. az előző két fejezetet: Korunk változó vallásossága, Sárospataki Füzetek 18, 2014/3, 49-63.; Vallás, értelemtalálás, jelentésalkotás, mediatizáltság, Sárospataki Füzetek 18,2014/4,65-89. 80 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 -1
