Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film

Rácsok Gabriella

lálkozása egy idegennel, ismeretlennel való találkozás. Mindig Isten (az Abszolút) kezdeményezi az emberrel való találkozást. Ennek a felfogásnak a változatait találjuk meg például KiERKEGAARDnál és BARTHnál.72

(3) A radikális immanenda

Az Abszolút keresése nem az evilági valóságon kívül történik. Mindkét valóság ugyanabba az irányba mutat, az Abszolút az evilági valóságban üresíti ki magát. Az „itt” és a „túli” annyira szorosan összetartozik, hogy a transzcendens pólus semlegessé válik, és csak az immanens marad. Ehhez a felfogáshoz tartoznak pl. az „isten halott” teológia képviselői.73

(4) A transzcendencia mint alteritás

A transzcendens és az immanens kapcsolata nem ellentétet jelent. A radikális transzcendenciához hasonlóan itt is a Másik kifej ezhetetlenségére kerül hangsúly, de másképpen. Az ellentéten az mutat túl, hogy a Teljesen Más minden más(ik) ban megtalálható. Következésképpen ennek a típusnak vallásos és nem vallásos tartalma is lehet. Ehhez a felfogáshoz sorolhatók egyes posztmodern teológiák.74

Bírd transzcendencia fogalma - éppen mivel TiLLiCHre alapoz - az immanens transzcendenciának felel meg. Brinkman szerint a transzcendenciának ezzel a formájával találkozunk leginkább a filmekben, ezek kaphatnak leginkább vallási értelmezést, ebben az esetben ugyanis a vallási dimenzió a mindennapi életben érhető tetten. A film cselekménye, szereplői nyerhetnek önmagukon túlmutató, szimbolikus értelmezést. Ez egyben a szimbólumok és következésképpen az értelmezés ambivalenciájának problematikáját is jelenti.75 Ez a megközelítés teheti azt lehetővé, hogy mindenféle spirituális vagy egzisztenciális útkeresést a Transzcendens, azaz Isten keresésével azonosítsunk. Schrader felfogása a stokeri tipológiának a transzcendencia mint alteritás kategóriáját tükrözi. Brinkman szerint a film mint kulturális forma a radikális transzcendencia ábrázolását gyakran az alteritás transzcendenciájából kiindulva mutatja be, vagy a radikális immanencia útján a negatívum ábrázolásával, amikor a kontraszt megdöbbentő hatása révén teszi lehetővé a transzcendensre hivatkozást,76 vagy éppen a transzcendens, sőt a megváltás utáni vágyat ébreszti a nézőben.77

72 /.m., 6-7.

73

74 i.m., 8.

75 Brinkman, Jézus incognito..., 47,51 -52.

76 i.m., 58.

77 Hasonlót fogalmaz meg II. Janos Pál is a művészeknek szóló levelében: „Még ha a lélek legsötétebb mélységeiben vagy a rossz legszörnyűbb rétegeiben jár is, a művész a megváltás egyetemes vágyának ad hangot." II. János Pál pápa: Levél a művészeknek, 1999. április 4. (10). Malone „de profundis" filmeknek nevezi ezeket az alkotásokat. Peter Malone, Robert Molhant, Cinema, Religion and Values, Brussels, OCIC, 1999,15.

74 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 -1