Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Teológia és film
Rácsok Gabriella meg: többszörös szempont- és keretrendszert sorakoztat fel, mindegyiknek megvan a maga látószöge és vakfoltja, és mindegyiknek szüksége van a többi „többlet látására”.5 Meggyőződésünk tehát, hogy a teológia és a teológusok, illetve a teológiai szempontból laikus vallásos néző meglátásai is helyet kaphatnak ebben az elméletalkotásban. Teológia és film interakciója azt kívánja meg, hogy ebben a viszonyban a teológiai diskurzus mozgásterét ne egy tudományos szűk körön,6 sőt még csak nem is valamilyen egyházi közösségen belül határozzuk meg, hanem nagyobb nyilvánosságnak adjunk teret, hiszen vetítőtermekben, nappalikban, szórakozóhelyeken - azaz nem kifejezetten tudományos és szakrális közegben - kerülnek felszínre és megvitatásra teológiai tartalmak. Következésképpen teológia és film viszonya nemcsak annak vizsgálatáról szól, hogy egy filmnek mikor tulajdoníthatunk kifejezetten teológiai jelleget, vagy mikor válik legitimmé egy film teológiai szempontú elemzése. Tágabb értelemben annak vizsgálata történik, hogy a teológiai témák hogyan jelentkeznek nem tudományos és nem egyházi közegben: film és filmnézők interakciójában.7 Ennek elengedhetetlen része az előző fejezetben már érintett „média befogadás” vagy „művészi befogadás” tanulmányozása: mit kezdenek a vallásos vagy éppen nem vallásos nézők teológiai természetű témákkal, amelyeket a film megnézéséből fogalmaznak meg, a filmben látnak, vagy akár a filmbe belevisznek. Teológia és film kapcsolata kezdetben a mozifilmek tartalmának erkölcsi szempontú értékelését jelentette, és olyan kategóriákban merült ki, mint a tiltás és az óvatosságra intés.8 Teológia és film kapcsolatának még ma is gyermekcipőben járó interdiszciplináris tudománya azóta számos egyéb szemponttal kiegészült, például valláskritikai, valláslélektani, etikai, esztétikai, kulturális, feminista, vallásszociológiai, egyháztörténeti szempontokkal. Ez a fejezet azonban nem ezek áttekintését kívánja megkísérelni, hanem arra keresi a választ, hogyan válnak részévé az Istenről szóló beszédnek a filmek és a filmnézők. Hol érhető tetten az isteni jelenlét az emberi kultúra produktumában? Létrejöhet-e találkozás a Transzcendenssel a filmes médiumon keresztül? A konkrét kérdésfelvetések mögött a kultúra teológiája, azaz kijelentés és kultúra viszonyának teológiai kérdése áll.9 A következőkben azokat a legmeghatározóbb elméleteket ismertetjük, amelyek arra keresik a választ, hogyan kerülhet a filmes médium a teológiai tájékozódás érdekkörébe. 5 Stam, Film Theory, 1,6. 6 Vö. Margot Kässmann, Közbevetett sóhaj a jó teológiáért = Milyen a jó teológia? szerk. Wolfgang Huber, Budapest, Kálvin Kiadó, 2006, 59-69, 60. 7 Clive Marsh, Theology and Film = The Continuum Companion to Religion and Film, ed. William L. Blizek, London - New York, Continuum, 2009,59-69,60. 8 Az 1920-as évekkel kezdve történeti áttekintést nyújt erről többek között Robert K. Johnston, Theological approaches to film criticism = R. K. J., Reel Spirituality: Theology and Film in Dialogue, Grand Rapids, Ml, Baker Academic, (2000) 2006, 55-85. 9 Ezzel a témával az értekezés 5. fejezete (A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek) foglalkozik. 58 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-1
