Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején
A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején részvételével alakult meg a „Friends of Sárospatak” (Sárospatak Barátai) alapítvány, aminek vezetői az egykori szenior Bertalan Imre és M. Eugene Osterhaven profesz- szor, a Kollégium háború utáni egykori vendégtanára voltak. Az ő közreműködésükkel jött létre az a szervezet, ami a visszavételhez, az újrainduláshoz szükséges plusz anyagi fedezetet biztosította. „Az iskola helyreállítását célzó igyekezetek Patak amerikai barátai részéről 1987-ben már tettre készen jelentkeztek” — írja Bertalan Imre.21 1988. január 15-én alakult meg a michigani Holland város Western Theological Seminary könyvtárában a „Sárospataki Kollégium Újraalapítási Bizottsága” (The Committee for Re-establishment of the Sárospatak Reformed Academy).22 Négy szekciót hoztak létre, valamint egy végrehajtó-bizottságot, ami felvette a „Reclaim Sárospatak. Committed to the reestablishment of the Sárospatak Reformed Academy, Hungary” nevet. Ez egy profin megszervezett csapat volt. 1990 kora tavaszán magam is tapasztaltam ezt, amikor a michigani Grand Rapidsban lévő Calvin College-ban kutattam, és két hónapon keresztül részt vettem a munkájukban. Bertalan Imréék gondoskodtak arról, hogy Amerika- szerte olyan embereket szólítsanak meg, akik főleg református háttérrel, kiváló üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, valamint maguk is elismert üzletemberek, illetve tudós és egyházi vezetők. Például James McCord és James De Jong neve a teológiai tudományok terén csengett jól, vagy Henry Witte, Anthony Diekema, Nancy Miller a keleti part igen tehetős emberei voltak. Természetesen a fő szervező munkát Osterhaven nyugalmazott professzor irányította. Tevékenységük legfontosabb része az adománygyűjtés volt. „Közel kétmillió dolláros segítséget szereztek a Kollégiumnak. A jelentős összeg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag zökkenőmentesen történjék mega tulajdonos váltás, a régi kollégiumi épületek visszavásárlása és a több évtizedes elhanyagoltság megszüntetése”23 — fogalmaz Szabó Csaba, az amerikai követségünk egykori kulturális attaséja. De képesek voltak arra is, hogy egyfajta nyomást gyakoroljanak a visszavétel előkészítésében, például Magyarországon a Tóth Károly püspökkel vagy éppen Kürti Lászlóval folytatott tárgyalások során. 1988. augusztus 15-én például nyílt levelet fogalmaznak a Zsinat elnökségének,24 tárgyalnak a budapesti követség munkatársaival stb. Amikor 1990. március 21-én a Nagykönyvtár dísztermében aláírják az egyház- kerület és a városi tanács közötti „megállapodást”, akkor az amerikaiak láthatóan is teljes súlyuknak megfelelően képviseltetik magukat a ceremónián! 21 Lásd ezzel kapcsolatban Bertalan Imre visszaemlékezését.„Resurrectio Patakiana. Ötven éves törődésem Patakkal, Patakért!..Világ pataki diákjai egyesüljetek!, ."in Deák Gábor, Demeter Gyula, Simonné Gajda Edit (szerk.): Tanúim lesztek, Emlékkönyv, Vallomások, megemlékezések Sárospatakról és a 465 éves Református Kollégiumról, a magyar honfoglalás 1100. évében, Miskolc, 1996. 73-76. 22 Bolváry-TakAcs Gábor: i.m., 81. 23 Szabó Csaba: Külföldi kapcsolataink, in: A Sárospataki Református Kollégium Alapítvány... 114. 24 Bolváry-Takács Gábor: i.m., 84. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 143
