Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről
Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről nyékben, később már nem hagyta el az ügyet, amire felesküdött.54 Már egy éve nem látták egymást, amikor az alábbi levelet írta „imádott Pauline”-nek 1849. aug. 28-án: [...] írj sokat! egyetlen boldog percem és erőforrásom az lesz, ha megtudom leveleidből, hogy te, a kedves és jó gyerekek és tisztelt apánk jól vagytok, nyugodtak vagytok — nem aggódtok túlzottan miattam, mert az csak növelné fájdalmamat. [...] legyőzhetetlen vágy és érzés ég bennem, hogy szívemre szorítsalak téged, akitől már egy éve el kellett válnom. [...] Csókold meg gyöngéden jó és tisztelt apám kezét, és mondd meg neki, hogy nagyon megvigasztalna, ha néhány sort kaphatnék tőle! — A gyerekeket szorítsad nevemben szívedre, mint ahogy gondolatban én is gyöngéden csókollak, imádott Pauline-om! Isten óvjon!!” [Folytatólagosan ráírva Poeltenberg Ernőné kézírásával:] „Drága és jó apa, átküldőm magának szegény Ernőnk levelét, melyet most, vacsora után kaptam, és én is kérem, hogy írjon neki néhány sort jóságosán — nagy vigasz Lenne számára, ha szeretett kezétől kaphatna néhány szót. Jó éjszakát kívánok, drága apám, és maradok odaadó és ragaszkodó lánya, Pauline” Október elején felesége meg akarta látogatni, miközben a császárvárosban állandóan a kegyelemért könyörgött. Erre azonban már nem kerülhetett sor. Október 5-én Poeltenberg Ernő apjának írt levélben kérte szüleit, viseljék gondját jóságosán feleségének és gyermekeinek: „Leopold Poelt von Poeltenberg lovagnak Legdrágább szegény apám! Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú, rettenetes hírt közlöm: mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek. Hogyan kerültem ebbe a szerencsétlenségbe érzésem ellenére, nézeteim ellenére, az uralkodó és a haza iránti minden szeretetem ellenére, legjobb apám, maga is tudja! és mindenki, aki ismert engem! Szerencsétlen sorsomra való tekintettel bocsássa meg, drága apám, ami fájdalmat okoztam magának életemben. Vegye magához jóságosán hőn szeretett szerencsétlen feleségemet és gyermekeimet. Vigasztalja ezeket a szegény, szegény teremtéseket, áldja meg érte az Isten! Jó anyám, utolsó kérésem, legyen vigaszom ebben a szomorú búcsúórában, hogy nem hagyja el angyali jóságú szegény feleségemet és gyermekeimet. Ha tudok, írok még drága szeretteimnek. Isten vigasztalja meg őket, és törölje ki szívükből emlékem keserűségét! Mint gyermeke, hő tisztelettel csókolom meg apai kezét gondolatban, és még egyszer istenhozzAdot mondok magának! Szegény fia, Ernő. ” Arad, 1849. október 5. reggel 9 órakor. 54 Hernády, Az aradi... i.m. 2015. november 21.17.00h 2015 - 4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 129
