Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

szerencseként tekint, ha az idegen nyelv mellett nem felejtik el anyanyelvűket. További akadálya a románok magyarul történő oktatásának, hogy a két népesség elkülönült életmódja folytán a mindennapi életben nem nyílik lehetőség a nyelv megtanulására, az iskolákban pedig olyan román tanítóktól kellene ezt elsajátítani, akik maguk is csak most tanulják a magyart. Ezzel sok idő elmenne, és ez is csak más tanulmányoktól venné el az időt.31 Ebből a logikából kiindulva egy az idegen nyelvűeknél fejletlenebb román irodalmat is sokkal hasznosabbnak tartott Rusu népe számára, mint bármely mást.32

Programjának kiemelkedő pontja, hogy eltérően például Bari ti u fent idézett cikkétől, mely a románok nehéz sorsának okát — a Supplex Libellus Valachorum érvelését átvéve - az idők mostohaságából eredezteti, ő az elmaradottságot a literatúra hiányában találta meg.33 Rusu programjának kulcsa tehát a tágabban értelmezett literatúra, melyen magyar kortársaihoz hasonlóan nem korlátozódik a belletrisztikára, hanem kiterjed a tudományos irodalomra is. Mint magyar kortársai, ő is ebben a kettőben - a nemzeti nyelvben és literaturában - találta meg a nemzet műveltségének emeltyűit, amely aztán a közboldogsághoz és a polgári jóléthez vezet.34 tyAz irodalmi kultúra egy templom, melyet az emberiség felvirágoztatására emeltek, és a nyelv csak az ajtó, melyen keresztül be lehet jutni. ” A nép felemelésének előfeltételéül szolgáló kultúra létrehozásához tehát először a nyelvet kell alkalmassá tenni a kultúra terjesztésére. Szükség van funkcionális modernizációjára.35

Rusu szerint a román nyelv akkori állapotában nem volt megfelelő minden tudományos munka megírására. Néhány területen szókincsét igen szegényesnek ítélte, máshol pedig igen sok idegen — szláv — szót tartalmazott. A tudatosabb nyelvművelést, a román megtisztítását és minden területen való alkalmazhatóságának megteremtését több szerző munkáján keresztül, a literatúra kitágításával látta kivitelezhetőnek.36 Szavaival élve a román múzsákat hosszú időn keresztül nem oltalmazták.

31 Rus, Icoana pamentului, IV-VI.;

32 Rus, Icoana pamentului, Vili; Majoros András: Az értelem- és nyelvtudománynak különösen a nemzetinek honi nyelven tökélyesítettnek, az értelmi műveltségre kiható munkálatai, S. Patak, Nádaskay András, 1838.16-17.

33 Rus, Icoana pamentului, I.

34 A kor sok magyar gondolkodója is ehhez hasonlóan gondolkodott, így a sárospataki tanár Majoros András is: „(...) a nemzeti nyelvnél és literaturánál semmi sem mozdítja jobban elő általában a' nemzet' értelmi műveltségét, és így a' polgári jólétet, boldogságot. Mert minél nagyobb valamelly népnél az értelmes emberek száma, annál nagyobb az értelmesség kiter- jedésége, tériméje." (Majoros András: i.m. 16-17.)

35 Rus, Icoana pamentului, XII-XIII.

36 Rus, Icoana pamentului, Vili.; A nyelv funkcionális modernizálásának ezen literatúra kibővítésén alapuló elmélete nagy hasonlóságot mutat magyar kortársa Bitnicz Lajos elveivel, aki a következőképp ír erről: „Azután az írók tanítják a' nemzetet, ők terjesztik az új képzeteket, ők fejtegetik bővebben a' már esmerteket, tehát képzeteik' helyesb ,s tökéletesb előadhatása végett a' köznyelvet bővíteni, hajlékonyítani, szóval: csinosítani tartoznak. Következőleg még a‘ nemzet az Írásbeli előadás minden nemében sok, igen jó művet nem mutathat, Író nyelve mindig tökéletlen, mindig nevekedésben van, szabad az Írónak elavult szavakat feléleszteni, a' nyelv' kincsében kényére válogatni, sőt módjával új szavakat és szólásokat is alkotni. De ha már a' nemzet minden

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 101