Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: „Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá.” A kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása

A sok tiltás közt egyetlen kivétel maradt: a labdajáték, bár nem a mai értelemben. Valószínűleg erre utal a kolozsvári református kollégiumból Wass László naplójának egy részlete 1714. szeptember 11-érői: délelőtt Szatmárnémeti Sámuel professzornál levizsgázott Burmann néhány tételéből, majd feljegyezte, hogy „ebéd után recreatióra az kertünkben voltam”.53 Ha a szabályoknak megfelelően múlatta az időt a szegény kollégiumi diák, akkor magában labdázgatott: és ez viszont nem jelentette azt, hogy focizott volna. A tanulmány elején emlegetett Jakab-féle Basilikon dóron című királytükörben több sport tilalom alá esett, így pl. „az lábbal rúgó tekéktől”, azaz a focitól is kellett tartózkodni. Ez az óvás annyira sikerült, hogy bár ez az első magyar nyelvű említése az európai típusú focinak, még a kétszáz évvel később a Lear királyt fordító Vörösmarty sem ismerte a mai nevét, s inkább kihagyta a szövegkiadásból az erre a sportra utaló egzotikus football kifejezés magyarítását.

Ezek alapján még a legfőbb kérdést nem tudjuk megválaszolni: volt-e, lehetett-e releváns bármelyik angolszász típusú sportfelfogás a magyar hallgatók befogadói szemléletére, olvasói nézőpontjára? Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy - mivel részint a vallási egyenetlenségek, részint a sport mint hobbi egész más gyökerű a két országban — magyar földön nem ezzel az elvárással olvasták az olyan könyveket, mint a Praxis pietatis, s nem ehhez illeszkedve alakították ki a sporthoz fűződő viszonyukat. Ennek ellenére érdekes lehet a kora újkori angliai mentalitástörténet egyik jelensége, az aktív, (re)kreatív olvasói nézőpont felől újra rátekinteni az egyik legnagyobb hatású kegyességi sikerkönyv angliai, s részben magyarországi recepciójára. Különösen, ha figyelembe vesszük egy nyelvi játéknak a lehetőségét, s igazat adunk Nagy Sándor egyik kollégiumtörténeti megállapításának. A debreceni diáklegáció begyakorlását ugyanis a vasárnap délutáni istentiszteletek jelentették, s ennek sikeres lezárását megünnepelték egy kis vendégséggel, amit szerinte praxisnak hívtak.54 S ezzel bizony élesen szemben állt a Bayly-, majd Medgyesi-féle puritán praxis pietatis, mely a vendégeskedésektől igyekezett távol tartani a keresztyén embert. De nemcsak a symposionoktól, hanem a sporttól is, s kínált fel helyette egyéb, mozgáshoz kötött lelki gyakorlatokat.

„Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá." A kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása

53 Czegei Wass György és Wass László naplói 1659-1739, közli Nagy Gyula, Budapest, 1896 (MHHS XXXV, Magyar történelmi évkönyvek és naplók, 3), 475.

54 Nagy Sándor: A vallásos nevelés és oktatás a Debreceni Kollégiumban a reformáció korától a XIX. század közepéig, Debrecen, ORLE, 1933 (Theologiai tanulmányok, 26), 21.

2015 - 4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 93