Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: „Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá.” A kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása

tékokkal. A katolikusnak tartott sport- és szórakozási formák szabályrendszere a protestáns lelkészeknek sem felelt meg: az orális kultúrához tartozó szabálykodifikáció, a bírói, külső ellenőrző funkció hiánya nem igazodott a kor teológiai világképéhez, az Isten-ember viszony mikrovilág szintű leképezéséhez. Tehát elvben ez a mediátor szerep sikerrel koronázhatta volna az uralkodó rendeletét, ha nem érti félre — Conrad Russell megfogalmazásában: szokás szerint a „süketek párbeszédét” kreálva — alattvalói érzelmeit.39 Az egyes esetből általános elveket gyártott (ez az induktív eljárás még belefért az angol jogrend precedens-felfogásába), tette ezt arra hivatkozva, hogy nehogy a pápista bálványimádás visszatérjen.

Ám a megengedett sportok és szórakozási formák alkalmát is szabályozta: a vasárnapi miséket követően kerülhetett sor ezek mértéktartó és közösségi gyakorlatára. Ez volt az, ami a puritánoknál kiütötte a biztosítékot. A magyar nyelven kialakult puritán irodalom is foglalkozott az így megszületett „vadászmise” tiltásával Medgyesi Páltól Martonfalvi Tóth Györgyön át Sajószentpéteri Istvánig. (Arra a nemesi követelésre vonatkozott a kifejezés, hogy olyan rövid legyen a mise, hogy elég idő jusson a kora délután induló vadászatra.) Ezt a szerencsétlen egyházfegyelmi kérdést fejezi ki ékesen egy magyar ítélet: „elégnek itilik a’ mi Magyarink; ha reggel az Ur napján [vasárnap kora reggel] prédikátiót halgatnak, annak dellyesti részét [kora délután] osztán tsak merő testi dolgokban, vétkes foglalatosságokban, vendégeskedésben, ételben, italban, hajja-hujjában töltik-el”.40 41 A szakrális és a profán világ egymásba fonódása, a vallás „színesedése”, szekularizálódása körül támadt teológiai vita Angliában új fent az adiaforon kérdéshez kapcsolódott. Ez együtt járt egy rég lappangó politikai konfliktus felszínre törésével: a király véleményét fogalmazó püspök a Church of England nevében cselekedett a túlzónak ítélt puritán kegyességgel szemben, és ehhez járult, hogy az uralkodó a megyék hatáskörébe utalta a királyi hatalom képviseletét, így a felbőszült prédikátorok súlyos polgári követelésekkel álltak a mecénásaik elé. A magyar párhuzamát idézem: „ai Törvény exequutio [...] nélkül tsak ollyan, mint a’Harang az ütője nélküt’H

Főként ezt a lépést nehéz volt nem a szakralitás megcsúfolásaként olvasni. A shakespeare-i színház pedig éppen az alakoskodás miatt parodizálta az uralkodókat. A puritán alakja Shakespeare korában még csak a kétszínűség megtestesítője volt (lásd Malvolio a Vízkereszt, vagy amit akartok-bzn), Ben Jonson idején már a király politikájáé. A Book of Sports-ban kinyilvánított katolikus-ellenesség szemben állt a korai Stuartok rekatolizáló jellegű megnyilvánulásaival (például mindegyik királynak katolikus felesége volt), az őszinte, erkölcsi irány könyvbeli meghirdetése pedig az uralkodók magánéletének sokszor amorális jellegével. Az abszolutista kormánypropaganda puritán-ellenes rendelete olyan mértékű nemtetszést váltott ki a korabeli közgondolkodásban (legyen az bármilyen irányt képviselő pap vagy világi személy), hogy

„Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá." /4 kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása

39 Russell, Conrad: The Causes of the English Civil War, Oxford, Clarendon, 1990; idézi: Szántó György Tibor: i.m. 200.

40 Szentpéteri István: Hangos trombita, Debrecen, Vincze, 1698 (RMK 1,1521), C2v.

41 uo. E2v.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 89