Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: „Hittem, azért szóltam…” A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homiletika könyvében
gokká.”15 És az is jellemző a prófétaságra, hogy nem elvont, nem elméleti, hanem nagyon is a valósághoz kötött, „mindenestül az életre szól.”16 A teljes átélés és odaadás, a teljes jelenlét Isten és az adott kor világában, ez jellemzi tehát a prófétát s egyáltalán a prófétaságot. Ezért kell mintává válnia a keresztyén igehirdetés számára. A következő pontban az átadandó tartalom, ismeret17 szempontjából állítja modellként elénk a könyv a prófétaságot. Ravasz az érthetőséget teszi itt a középpontba. Ezt írja: „nemcsak azt jelenti a prófétaság, hogy világosan szóljon az igehirdető, hanem azt is, hogy úgy szóljon, hogy megértsék. A próféták tragikuma sohasem az volt, hogy nem értették meg az emberek - ez csak a professzorok tragikuma —, hanem az, hogy nem akarták megérteni. Amit a próféták mondottak koruknak, az nagyon egyszerű, világos, de nagyon kemény beszéd volt. Megértette azt mindenki, s éppen azért omlott ki annyi prófétavér, mert nagyon is megértették.”18 Ilyen szempontból Ravasz „az emberiség legnagyobb katekhétáinak” nevezi a prófétákat, mert új ismereteket közöltek, vagy a régieket új megvilágításba állították.19 Harmadsorban a gyülekezet szempontjából is megindokolja Ravasz, hogy miért lehet a prófétai prédikálás a keresztyén igehirdetés modelljévé. Használja a schleier- macheri kategóriákat, amikor „eszményi” és „tapasztalati” gyülekezetről beszél, és amikor az istentisztelet „ható” és „kifejező” jellegéről szól,20 ugyanakkor sajátos eredményre jut. Szerinte: „az egyházi beszéd, mint prófétaság, az eszményi gyülekezetét munkálja ugyan, de mindig a tapasztalati gyülekezeten keresztül.”21 Az igehirdetésnek az akaratra kell irányulnia, ebből következik, hogy „a beszéd lélekvezetés”. „A lelket csak vezeti, de nem kényszeríti. A próféta szabadságra számít, és imperatívusai csupán erkölcsi kötelezés és nem fenyegető parancs. Onelhatározásra akar bírni, mert meg akarja menteni a cselekedet erkölcsi becsét. Ezt pedig csak akkor érheti el, ha az egyesek szívéhez tud férkőzni.”22 Az ige hirdetőjének Isten színe előtt állva, mondandóját az ige mérlegére helyezve kell szolgálatát végeznie, nem azok ellen, hanem éppen azokért, akiknek szól. 15 uo.261. 16 uo.261. 17 RAVASz„vallásos ismeretről"beszél, uo. 262. 18 uo. 262. 19 uo. 262. 20 Schleiermacher, Friedrich: Die praktische Theologie nach den Grundsätzen der evangelischen Kirche, (Hrsg.) Von J.Frerichs, Berlin, 1850., 70k. - Schleiermacher szerint a protestáns orthodoxia tan-istentisztelete és a racionalizmus moralizáló és hasznos ismereteket közlő istentisztelete „ható" (wirksam) cselekmény. E felfogás szerint az istentisztelet pedagógiai és térítői munka, az empirikus gyülekezet hitének és ismeretének hiányait pótolja. Schleiermacher szerint viszont az istentiszteletet inkább „kiábrázoló'' (darstellend) cselekménynek kell felfogni, amely nem a pedagógus, hanem a művész munkájához hasonlít. E felfogás szerint az istentisztelet ünnep, hiszen az ideális gyülekezet hittartalmának kifejezése történik benne. Schleiermacher elmélete komoly hatást gyakorolt a modern (liberális) teológiára, és a XIX-XX. századi egyházi közgondolkodásra. 21 Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete (Homiletika), II. rész, 263. „Hittem, azért szóltam..." -A prófétai igehirdetés modellje Ravasz László Homíletika könyvében 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. Évfolyam 75
