Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója

A prófétai lelkűiét mint a lelkészt identitás meghatározója

Az Ószövetségben a próféta megbízójától kapja az elhívás által azt a késztetést, hogy üzenetét továbbmondja. Lényegét tekintve a prófétizmus teljesen egybecseng a ja- hvizmus lényegével. A próféta fellépése JHVH lényegének a jele és kifejezése. Az egyik próféta földműves párasztember (Mikeás), a másik pásztor (Mózes), megint egy másik pap (Ezékiel), de van előkelő jeruzsálemi családból származó ember is (Ézsai- ás). Az elhívó Isten számára nem az elhívott személy eredeti foglalkozása, társadalmi hovatartozása vagy intellektuális ismerete a lényeg, mert az elhívás az igazi lényeg. Az elhívás az egész embert veszi igénybe. Teljes személyiségét: magánéletét és minden életmegnyilvánulását. Szavait és cselekedeteit. Azért mindkettőt, mert az ige több, mint a szó. A ián magában foglalja a szó és a tett egységét. Ezért kellett Ezékieinek, Jeremiásnak és a többieknek olykor szimbolikus cselekedetekkel kifejezniük mondanivalójukat, mert az emberi beszéd kifejezéstára csak töredékét tudja kifejezni az igének. Halvány és nagyon szerény utalás rá, ám amit mégis ki tud fejezni belőle, éppen elégséges, mert az elhívó Isten teszi súlyossá. Prófétának lenni nem foglalkozást jelent, hanem az egy létforma. Ez lelkészi mivoltunkra is elmondható. Nem hivatást választottunk, amikor Isten szolgálatába álltunk, hanem egy reánk kiterjesztett létformát fogadtunk el.

Az elhívó szó megértésének ideje a történelmi adatok - rend szerint királyok uralkodási éve — alapján legtöbbször behelyezhető a világtörténelembe. Az elhívás a prófétai legitimáció bizonyítéka.47 Nem egy idea »felöltöztetéséről«48 van tehát szó, hanem faktumról. Ravasz László klasszikusan szépen, felemelően mondja Ézsaiás el- hívási látomása kapcsán: „Látásában az időfeletti, az örökkévaló tör be az időbe, a történetbe. Ez a kijelentés genesise. Legtisztábban látszik a legmagasabb kijelentésnél: a Megtestesülésnél. Augustus, Ciréneus, Poncius Pilátus mind csak jelzökövei annak a pontnak, ahol a mennyei, az örökkévaló és változhatatlan Isten maga belépett az emberi történés változásaiba és eseményeinek árjába, hogy mi megfoghassuk, minket megfoghasson. ’49

Elhívás és kiválasztás összefüggései

Azt várnánk, hogy a prófétai elhívatás összekötődik az isteni kiválasztással. Ehelyett egyetlen próféta, a babiloni Ézsaiás alkalmazza a kiválasztást és az elhívást a Szolga küldetéstudatának körülírására (Ézs 42,1; 49,7). Nála a fogalom valamilyen formában mindig összekötődik a választott nép felelősségével és küldetésével is. Főképp néhány zsoltárban és Deutero-Ézsaiásnál találjuk a TTQ kifejezést, ami nála gyakran együtt említődik a Szolga (122) fogalommal. Vriezen azt tartja, hogy amiképp a ina

47 Wildberger, Hans: Jesaja 1-12, Biblischer Kommentar Altes Testament, X/l. 2. Auflage, Neukir- chen-Vluyn, Neukirchener Verlag, 1980, 238.

48 Duhm, Bernh.: Das Buch Jesaja, Handkommentar zum Alten Testament, (hrsg. Nowack, D. W.), Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht 1892,43.

49 Ravasz László: Ószövetségi magyarázatok, Ézsaiás 1-12. r„ Budapest, Kálvin János Kiadó, 1993, 273.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 43