Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc Több ószövetségi példát is lehetne említeni, melyekre a modell részben alkalmazható, s melyeknél az egyes elemek elmosódnak, illetve összeolvadnak. Ilyen pl. Jónás próféta története. A megbízatás ott is megvan: „menj Ninivébe” {1,2); az ellenállás azonban nem szavakban fejeződik ki, hanem a próféta menekülésében (1,3); ugyanígy az ellenvetés elutasítása is, midőn JHVH az engedetlen prófétát másodszor is szolgálatba állítja (3,1-3). A jel a prófétai sors alakulásában van, hogy a csodás isteni beavatkozás következtében Jónás a cet gyomrából megmenekül (2,11). Jézus igehirdetésében maga a próféta is jellé lesz (Mt 12,41). Isten a vonakodó embert nem legyőzni, hanem jelek és csodák által meggyőzni akarja. Mert aki nem jól dönt, ledöntetik, s aki jól dönt, az dönthetetlen. Az elhívásról szóló elbeszélések második típusa Zimmerli szerint45 Ézsaiás 6 látomása alapján karakterizálható, de alapvető elemeit tekintve Ezékiel elhívására is ez jellemző. Itt nem személyes dialógus keretében történik az elhívás, hanem az Örökkévalótól jön, mintegy tanácsadásának eredményeként, amelyet az elhívott tőle, a mennyei seregek társaságában dicsőségesen uralkodótól vesz. Ebben az elhívási típusban ellenvetéseknek nincsen helye. A látomásnak viszont nagyobb szerepe van, mint az előző sémánál. E második elhívási típusnál az elhívó és az elhívott közötti különbség élesebben rajzolódik meg, mint az előző modellnél. A próféta isteni követként jelenik meg, ott van az Örökkévaló mennyei udvartartásában. Részesévé válik Isten és a mennyei lények tanácskozásának. Itt is lehet párbeszéd az elhívó és elhívott között, de az elhívott magatartására leginkább az elfogadás jellemző. A két elhívási típus közös abban, hogy mindkettőben jelen van az isteni megszólítás és a megbízatás. Lehet, hogy ez a két elem olykor indirekt módon fogalmazódik meg, ez azonban semmit sem változtat az elhívás lényegén. Ézsaiás elhívásának történetéhez számos ponton hasonlítható Mikeásnak, a Jimla fiának elhívás-élménye (lKir 22,19 kk.). Az Ézsaiás 6-ban csakúgy, mint az lKir 22-ben JHVH mennyei trónusán ül, és szolgáló lények veszik körül. Az elhívó szó mindkét leírásban megkeményedést és lelki vakságot idéz elő. Volz úgy fogalmaz, hogy ez a jelenség a nagypróféták igehirdetésének lényegéhez tartozik. Jóllehet tisztában voltak azzal, hogy igehirdetésük megkeményedést eredményez, megmaradt bennük a népük iránti aggodalom.46 Az lKir 22-ben JHVH mennyei palotájában honol, Ézsaiásnál pedig érthető módon a templomban van. Ézsaiás -]bn-nek nevezi az Urat (6,5), Mikeás kerüli ezt az akkor leterheltnek számító kifejezést, de JHVH trónjáról ő is beszél (lKir 22,19). Ehhez az elhívási sémához sorolható - némi kiegészítésekkel - Pál megtérése is (ApCsel 9,3 kk.; 22,6 kk.; 26,12 kk.). Ott azonban a templom helyébe a damaszkuszi úton megjelenő Krisztus lép, a tisztátalan ajkú próféta helyébe pedig a keresztyéneket lihegve üldöző Saulus. 45 Zimmerli, Walther: Ezechiel 1-24, Biblischer Kommentar Altes Testament, Xlll/l., 2. Auflage, Neu- kirchen-Vluyn, Neukirchener Verlag, 1979,18-21. 46 Volz, Paul: Der Prophet Jeremia, Kommentar zum Alten Testament, Leipzig-Erlangen, A. Dei- chertsche Verlagsbuhhandlung Dr. Werner Scholl, 1922,192. 42 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
