Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
A prófétai lelkűiét mint a lelkészi Identitás meghatározója alapul véve „kígyóméregként” hatott Mikeás kortársainak az, hogy a hamis próféták hamis biztonságban nyugtatták őket: „Ne prédikáljatok ilyeneket. Nem érhet minket ilyen szégyen” (2,6b), „talán elfogyott az Úr türelme?” (2,7), „Közöttünk van az Úr, nem érhet minket baj” (3,11). Ennek a hamis biztonságnak az alapja a rosszul értelmezett kiválasztás tudat. A prófétai tisztet jelölő kifejezések eredetét kutató eddigi vizsgálódásból kibomlik az a felismerés, hogy a próféta elhívott személy, aki nem saját elhatározásából vagy mások megbízatásából szól vagy tesz bármit is, hanem szigorúan küldője és megbízója akaratából. Mondanivalójának tartalma intés, feddés, vigasztalás, bátorítás. Ha előadásomat nagyon summásan kellene megfogalmaznom, ebben tudnám összefoglalni. Ez a definíció meghatározója lehet annak a lelkületnek, amit az Egyház Ura országa építésére ma a gyülekezetek élén állók szolgálata által szeretne használni. Emberek, akik nemcsak szavukban, hanem ténylegesen is elhívott emberek, akik nem a maguk feje után mennek és nem is elvárásoknak felelnek meg, hanem a szolgálatba elrendelő Isten akaratát keresve, azt megértve szólnak és tesznek bármit is. Akire Isten szava bízatott, annak ezt a szót első kézből kell venni. E vonatkozásban is igaz a mondás, hogy Istennek gyermekei vannak és nem unokái. Prófétai legitimáció Az lKir 22,24 szerint a mrmn a helyes prófétai üzenet feltétele. A prófétaság tehát Isten Lelkének vétele alapján adatik valakinek. Nem egyéni rátermettség, hanem kapott ajándék. Hasonló tartalmat fejez ki az Ószövetségben az, ami Zakariással, a Jójáda pap fiával kapcsolatban fogalmazódik meg: rp-ornx HB'ab C'nbs nm, azaz az „Isten Lelke felöltöztette Zakariást. ” Zakariás ugyan nem próféta volt, de abban a helyzetben mégis prófétai szót mondott, mert ajkán a jellegzetes prófétai formula hangzik: C’nbxn ”m re, „azt mondja Isten. "Szemléletesen fejezi ki a szöveg, hogy a prófétaság olyan, mint valami viselet, amit az ember úgy kap, mintegy „felölt” (’ázb). Nem a tisztség hordozója, hanem az adományozó miatt válik legitimmé hallgatósága előtt az, aki a tisztséget viseli. Isten emberét a küldő Isten teszi alkalmassá, ő ruházza fel azokkal a képességekkel, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy feladatának megfeleljen. Ez ad tekintélyt is az Isten emberének. A tekintély héber szava a TD3, amiről von Rád azt mondja, „das Gewichtige am Menschen, das ihn anschaulich macht. ” Ma az institucionális keretekhez való simulékonyság, a nepotizmus és ügyes egyházi diplomácia ideig-óráig helyettesíteni képes azt a tekintélyt, amit az igének kellene megadni. A DVtbxn ~"N " vagy az ugyancsak ismert ősi „látó” formula (4Móz 24,3), a mrr ~k: jelentőséggel bír, mert mind az derül ki belőle, hogy aki mondja, nem a maga értelme után szólal meg, hanem követségben teszi ezt. Nem egyszer találunk ilyen hosszadalmas előkészítést a próféciák előtt: „Szólj Izrael véneihez és mondd nékik: Ezt mondja az én Uram, az Úr” (Ez 20,3). A formatörténeti kutatás megállapította, hogy ez a formula pontosan így megtalálható az ókori levelezésekben, pl. az amarnai 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 39
