Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral
Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral dott ezzel? Azonnal hagyja el a termet” - ordított. Este már — meghallgatásom nélkül — meghozta az iskolaszék fegyelmi bizottsága az említett döntés. Ez úgy november közepén történt. Végül csak a nánási gimnáziumból zártak ki. A Lónyai azért jött szóba, mert adventben Nánáson evangelizált Orgoványi György, a budapesti egyetemi gyülekezet lelkipásztora. Népi kollégista koromban e gyülekezet istentiszteleteire, bibliaóráira jártam, innen volt az ismeretség. Bíztunk abban, hogy csak a nánási gimnáziumból zárnak ki. Orgoványi György felajánlotta, hogy az SDG internátusában szállást és ebédet biztosít számomra. Isten ezt is szépen elrendezte. De a Lónyaiba való felvételem sem ment simán. Azt mondták, hogy az egész kizárásom csak színjáték volt. Kémkedni megyek a Lónyaiba. Végül Balla Árpád személyes jótállására vettek fel. Ezt utólag (érettségi után) mondta el nekem Árpád bácsi. A Teológiára való felvételem sem ment simán emberileg nézve. A valóság az, hogy Isten mindent szépen intézett. A Budapesti Teológiára jelentkeztem. Úgy augusztus végén kaptam meg az értesítést, hogy nem vettek fel, azzal a megokolással, hogy tiszántúli vagyok, jelentkezzem Debrecenbe. Fogalmam sem volt arról, hogy mihez kezdjek. Szent tudatlanságban egy szép, szeptemberi napon elindultam a nagyvárosba. Azt tudtam, hogy hol van a Kollégium. Tíz óra előtt néhány perccel megálltam a bejárat előtt. Idáig csak eljutottam, de most merre menjek, mihez kezdjek? Ekkor megjelent a bejáratnál egy kissé alacsony, kopaszodó ember. Rám néz: „Hát maga mi járatban van itt?” — kérdezte. „Én jöttem beiratkozni a Teológiára” — válaszoltam. Néhány pillanatig szúrós tekintettel nézett, s aztán így szól: „Látja kígyózni ott azt a sort? Most mennek az évnyitóra. Csatlakozzon hozzájuk, és az évnyitó után jöjjön be a dékániára az adminisztratív dolgok elintézésére!” Ezzel felvettek a Debreceni Teológiára. De még több is történt, amit akkor nem is sejtettem: egy életre szóló kapcsolat született. Az a valaki dr. Pákozdy László Márton volt, az akkori dékán. Istentől rendelt utamon Isten mindig, mindent szépen elrendezett. A teológus évekről úgy gondolkodtam, hogy az a felkészülés, a tanulás ideje. És: egy dolog az, hogy van tananyag, és vizsgázni kell belőle, és más dolog az, hogy mivel értek egyet és mivel nem, mi ehető gomba, mi gyilkos galóca. Meghatározó volt és nagy áldás, hogy az a találkozás a Kollégium bejáratánál dr. Pákozdy László Márton professzorral egy életre szólónak bizonyult. Szárnyai alá vett, atyai jótevőm lett. Másodévtől végig a szeminaristája voltam. Felfogadott „házi hitoktatónak” János és Katika mellé, ami valójában burkolt támogatás volt. János később eltűnt a látókörömből, Katival mind a mai napig áll az őszinte, testvéri barátság, kapcsolat. Dr. Pákozdy László Márton professzornak köszönhetem, hogy negyed-ötödéven a Gimnázium fiúinternátusában lelkigondozó lettem, ami külön szobával, korlátlan áramfogyasztással, valamint azzal járt, hogy a legációs elekciós listán a szenior és az esküdt után a harmadik választó voltam. A Teológia akkoriban fizetős volt, így már nem voltak anyagi gondjaim. A kulákvilág bejövetelével ez igen nagy segítséget jelentett. 16 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
