Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral
Egy szép napon így szólt hozzám: „Ha már itt vagy, ne menj úgy haza, hogy nem láttad a Balatont.” Itt az alkalom, gondoltam. „Mehetnék Szárszóra?” - kérdeztem. „Mehetsz” — volt a válasz. így aztán Szárszón találtam magam egy evangelizációs hét közepette. Ott aztán szembesültem a megtéréssel. Ugyan, miért kellene nekem megtérni? - mondogattam magamban. Olyan rendes gyerek voltam mindig. Hiszek Istenben. Aztán reggeltől estig, éjszakába nyúlóan záporozott felém, hogy miért. Bizony, álmatlan éjszakáim voltak. S kezdtem meghallani, megérteni a hívást. Azon az őszön egynapos SDG konferencia volt Hajdúböszörményben. Nánásról is többen elmentünk. Ott született meg a döntés. Azóta Jézus Krisztussal járok (1946). S ami fontosabb: 0 fogja a kezem. A pályaválasztást sok minden motiválhatja. Ha megtérünk, ha élő találkozásunk van Jézus Krisztussal, átadtuk Neki az életünket, akkor már nem az a kérdés, hogy mi szeretnék lenni, hanem az, hogy: „Mit akarsz, Uram?” Uram, mi a te akaratod? Hol akarsz látni? Előttem az orvosi és a lelkészi pálya lebegett. A szívem az orvosi pályához húzott. Ezért lettem népi kollégista. Egy barátom jött Budapestről tagokat toborozni az Esze Tamás Népi Kollégiumba. Az érvelése meggyőző volt: - Értsd meg, csak népi kollégistaként van esélyed arra, hogy felvegyenek az orvosira. Meglátod, nagyon jó helyre jössz!” Valóban jó hely volt. 30-35-en voltunk, mind jeles, kitűnő tanulók. Nem volt semmiféle „agymosás”. Tanultunk. Rengeteget jártunk színházba, operába, hangversenyre. Akkor láttam, mit jelent Budapesten diáknak lenni. Igazgatónk a XI. kerületi Állami Szent Imre Gimnáziumba irányított, ami nagyon erős színvonalú, jó gimnázium volt. Szintkülönbséggel nem volt problémám. Ez mutatja, hogy a nánási is magas színvonalú volt. Jött az utolsó gimnáziumi év. Döntenem kellett, de nem tudtam dönteni. Kitettem a gyapjúmat az Úr elé: Uram, amiről vasárnap a lelkészünk prédikál, legyen az a válaszod. Nos, nem csekély izgalommal mentem vasárnap a templomba. Balla Árpád lelkipásztor volt a soros. Bemondja a lekciót: Jer 1,1-19. Aztán a textust: Jer 1,17-19. Ez egyértelmű volt. A kérdés eldőlt. Elfogadtam. Megnyugodtam. Úgy két hét múltán a kontrollt is megkaptam. Nem kértem, de az Ür megadta. Levél jött az Esze Tamás Népi Kollégium igazgatójától: „Származása miatt nem folytathatja tanulmányait a népi kollégiumban.” Az Ür ismét mindent szépen intézett. Az útra visszatekintve nincs semmi kétségem. A lelkészi szolgálat az Úrtól elrendelt utam volt, „hoztam magammal” (Jer 1,5). Ügy indult, hogy még csak nem is gondolhattam rá. Ügy folytatódott, hogy elveszett minden reményem: az iskolaszék fegyelmi bizottsága az illetékes miniszterhez kizárásra terjesztett fel az ország összes középiskolájából. Osztályfőnököm, bizonyítani akarván, hogy milyen jó pártkatona, kipécézett, folyton provokált. Egy osztályfőnöki órán azt mondta: „Maga Nagy, maga nem Istenben meg nem Jézus Krisztusban hisz, hanem az amerikai imperialistákban.” Ez status confessionis (hitvalló) helyzet volt. Felálltam: „Azt, hogy én kiben hiszek, nem tanár úr van hivatva eldönteni, nem is a tisztelt negyedik osztály, hanem az én Uram, az Ür.” „Tudja maga, hogy mit mon„Isten mindig, mindent szépen elrendezett" 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 15
