Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Ötvös László: Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkásságáról
Ötvös László — Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága címmel — a kezébe veheti, és gondolatait elmondhatja a kötetről. A doktori értekezést — helyesen — pályaképpel kezdi a szerző. Ezt alapul véve tekintsük át az életutat. Makkai Sándor püspök, professzor, író gyermekkorát és tanuló éveit (1890-1908) meghatározta Makkai Domokos (1839-1896) tudós, tanár édesapa lelkisége, szorgalmas munkája, ezt használta fel Isten, hogy a sepsiszentgyörgyi gimnáziumi érettségi után az ifjú Kolozsváron folytassa tanulmányait, ahol 1912-ben lelkészi oklevelet szerzett, és még abban az évben — késő ősszel — doktorált bölcsészeiből, sőt a vallástanári kinevezése is megtörtént. A fiatal tudós munkája mellett felkészült a teológiai magántanári képesítés megszerzésére, ami 1917-ben meg is történt, közben gyülekezeti lelkipásztorrá választották Vajdakamaráson 1915-ben, ahol kétéves működése után a Sárospataki Teológiai Akadémiára hívták meg a gyakorlati teológiai tanszékre. Az életút gyorsan pergő eseménye után pályafutásának két évtizedes szolgálatát úgy végezte, hogy a görög alkotók egyetemes szemlélete tükröződött, lett látható benne, hiszen a kalokagát- hia mestereként tevékenykedett, egyszerre foglalkozott a teológiai jóval, a művészeti széppel és tudományos igazzal, jelentős műveket alkotott a publikált a teológia, a szépirodalom és a tudomány területén. Ezt ismerhetjük fel a teljes Szentírás megszólaltatásában (prédikációs köteteinek textuáriuma), a rangos egyházi és történeti regényében és a teológiai irodalom bemutatásában. Meg kell emlékeznünk a Trianon utáni erdélyi helyzetről, ahol magyar hitvallóként, az Elet fejedelmének hitvallójaként — létét kockáztatva — kellett szolgálnia. Súlyos terhek, támadások, helyzetének és szolgálatainak lehetetlenné válása igen nagy kérdés elé állították. Hogyan tovább? így utazott Debrecenbe orvosi vizsgálat és pihenés céljából. Közben mély helyzet- felmérésre, tudományos lehetőségének megkeresésére került sor, ami Erdős Károly egyetemi professzor otthonában történt meg. így született meg a remélt lehetősége annak, hogy áttelepül Debrecenbe, ami meg is történt. így lett Makkai Sándor - erdélyi püspökségéről lemondva — a Tisza István Tudományegyetem Teológiai Karán gyakorlati teológiai professzor, amit 1936 és 1951 között - két utolsó évében akadémiai tanárként - végzett haláláig. Makkai professzor az új helyzetben az előadások megtartása mellett egész sor tudományos munkának, sőt magas egyházi tisztségeknek - a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöke (1938), a Tiszántúli Református Egyházkerület tanácsbírája (1948) és Országos Zsinati tagsága - missziói előadója (1948) — a betöltését is elvállalta. Mindezeket Istentől kapott kegyelmi ajándékai gyümölcsöztetésével élete utolsó órájáig betöltötte. A Makkai Sándor professzor munkásságáról szóló doktori disszertáció (198 oldal) fontos fejezete az iskolát teremtő tudós lelki-szellemi fejlődésének áttekintése. Ennek lényege - amit gondos és részletes kutatással tár elénk az értekezés - az, hogy a liberális és vallásfilozófiai örökséget tudományos igényességgel kutató egyetemi tanár eljut a hitvallásokhoz, és felismeri bennük a csodálatos reformátori, bibliai-evangéliumi szemléletet. Az értekezés 46. lapján ezt olvassuk: „Hittanának felosztásában 128 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
